Elfogadták von der Leyen paktumát

Komoly nyitottság mutatkozik az Európai Bizottságot vezető Ursula von der Leyen fokozatos bővítésre vonatkozó tervére a Nyugat-Balkánon, miszerint az újabb csatlakozók úgy kapnának tagállami státuszt, hogy lemondanak vétójogukról és az uniós szervekben betölthető pozícióikról is. A Szerbiát vezető Aleksandar Vučić és Edi Rama albán elnök közösen vázolták fel, hogy mik azok a keretek, amelyek elfogadhatóak lennének számukra, de míg egyikük már enélkül is közel lehet az uniós csatlakozáshoz, nem véletlen, hogy az Európai Unió régóta húzza a térség országainak csatlakozását, mivel a mai napig komoly problémák vetődnek fel a jogállamiság, a korrupció elleni fellépés, a médiapluralizmus és az igazságszolgáltatás területén.

Vučić és Rama a német FAZ nevű lapban jelentetett meg közös állásfoglalást, amelyben sürgették az Európai Uniót, hogy gyorsítsa fel a Nyugat-Balkán integrációját, arra hivatkozva, hogy a régió kulcsszerepet játszhat az unió gazdasági és politikai erejének erősítésében.

A két vezető azt hangsúlyozta, hogy a teljes EU-tagság kilátása továbbra is a legerősebb ösztönző a reformokra, a beruházásokra és a régiós megbékélésre, de az általuk elképzelt „reális út” részeként először azt szeretnék elérni, hogy

a régió országai gyorsított módon kapcsolódhassanak be az egységes piacba és a schengeni térségbe.

Effektíve a gazdasági integrációt választanák, cserébe viszont lemondanak egyes jogaikról, így

• nem akarnának képviselőket küldeni a közvetlenül választott Európai Parlamentbe,
• nem várják el, hogy saját tárcával rendelkező biztost adjanak az Európai Bizottságba, és
• a tagállami vezetőket tömörítő Európai Tanácsban is lemondanának a vétójogukról.

Ez utóbbi persze sok esetben az egyik legerősebb eszköz a tagországok számára, ha alakítani szeretnék az európai politikát, és nem véletlen, hogy ennek a feladását kínálja a szerb államfő, aki a balkáni országok közül a legszorosabban kapcsolódik Oroszországhoz.

Az Európai Bizottság legfrissebb bővítési jelentése szerint Szerbia azonban a megkérdőjelezhető külpolitikai elkötelezettségein kívül sem áll túl jól a csatlakozáshoz szükséges reformok útján, nem úgy, mint Albánia, amely gyakorlatilag a második befutó lehet az állami működéssel kapcsolatos reformokat a leggyorsabb tempóban kipipáló Montenegró után.

Albánia azt a célt tűzte ki, hogy legkésőbb 2030-ig teljes jogú EU-tag legyen, és Rama korábbi nyilatkozata szerint

ez nem egy távoli álom, hanem egy konkrét határidő, amely egyszerű számításokon alapszik.

Bár Albániának továbbra is vannak teendői, leginkább a korrupció területén, és Ursula von der Leyen tavalyi nyugat-balkáni bővítési turnéja alatt inkább az ambiciózus szóval jellemezte a pár éves határidőket, az általa felvázolt „fordított bővítésre” alapozva sokkal könnyebb lenne beléptetni ezeket az országokat.

Ezt azért tartják fontosnak, mert minél tovább hagyják szürke zónában ezeket az államokat, annál inkább elképzelhető, hogy valamilyen külföldi befolyás kerekedik felül rajtuk. Az EU-nak továbbra is a bővítéspolitika a legerősebb geopolitikai fegyvere, ám arról, hogy hogyan használják, megoszlanak a vélemények.

Ugyan a nemzetközi nyomás egyre nagyobb, a legtöbb tagállam nemrég világossá tette von der Leyen számára, hogy még Ukrajna esetében sem támogatják ezt a fajta jogok nélküli beengedést, mivel úgy látják, fontosabb minden csatlakozni vágyót ugyanazokhoz a szigorú feltételekhez tartani.

portfolio