Gandhi megdöbbentő levele Hitlernek: „Kedves barátom!”
Mahátma Gandhi egész pontosan 1939. július 23-án fogalmazta meg a Hitlernek címzett üzenetet, amiben arra kéri a Führert, hogy előzze meg a második világháború kitörését, ne engedje, hogy elszabaduljanak az indulatok.
Ebben az időben Hitler már bekebelezte Ausztriát, a csehországi Szudéta-vidéket, és küszöbön állt a világméretű konfliktus.
Íme a levél és annak magyar fordítása:
“Kedves Barátom,
Barátaim sürgetnek egy ideje, hogy írjak Önnek az emberiség érdekében. De én ellenálltam kérésüknek, mert úgy éreztem, hogy bármely tőlem jövő levél illetlenség lenne. Valami azonban azt súgja, nem szabad erre gondolnom, hanem fel kell emeljem szavamat, érjen bármennyit is.
Világosan látszik, hogy ma Ön az egyetlen ember a világon, aki megelőzheti a háborút, mely az emberiséget a vadak szintjére süllyesztheti. Valóban megéri ezt az árat egy cél, tűnjön az bármennyire is értékesnek? Vajon hallgat-e Ön olyasvalakinek a szavára, aki határozottan őrizkedett a háború eszközétől, és nem is számottevő siker nélkül? Bárhogy is legyen, számítok bocsánatára, amennyiben hibáztam azzal, hogy írtam Önnek.
Maradok őszinte barátja,
M K Gandhi”
Azt nem tudjuk, a levél eljutott-e valaha Hitlerhez, egy biztos: a náci vezér nem méltatta válaszra Gandhi szavait, és sajnos az is tény: nem hallgatott rá.
Talán tudott róla -hogyne tudott volna!- hogy a háborút megelőző években az egész világ, legalábbis a békevágyó összlakosság szintjén, Hitlert tartotta és okkal a béke őrének, aki a harci potenciájával sokáig fenyegetőleg tudott hatni a háborút provokálókra.
Persze erről már csak a korabeli, megsárgult sajtó tartalmaz információkat, a “történelem” vonatkozó lapjait a későbbi győztesek igényeihez igazítva módosították.
Sem Hitlerről, sem Gandhiról nem tudhatjuk feketén-fehéren, vagy inkább ami természetesebb, a kevert szürkén a tényeket. Az egyik a megtestesült Sötét, a másik a makulátlan Fehér lett, a valóság tényeitől teljesen függetlenül. Pedig mindketten Emberek voltak, erényeikkel, hibáikkal együtt. Csak ma nem illik beszélni sem Hitler háború alatt is folyamatos békeajánlatairól, zsidó szövetségeseiről, sem Gandhi rasszizmusáról, ami dél-afrikai ügyvéd korában meghatározó ideológiája volt.