„Hasznos idióták” és gazemberek Európa élén, avagy a végeredmény számít
Az ember naivan azt gondolná, a hatalom igazi birtokosai felkészült, értelmes embereket állítanak az előtérbe, hogy parancsaikat megfelelően, ügyesen hajtsák végre. Egy Churchill, egy Roosevelt, egy Kohl vagy egy Mitterand – és még sorolhatnám a neveket – színvonalasan tudták képviselni a mögöttük álló hatalmi konglomerátum érdekeit. Volt széles látókörük, műveltségük, morális érzékük, politikai tehetségük. De vajon mi történhetett az elmúlt két évtizedben? Miért nem gondoskodik az a bizonyos pénzügyi háttérerő olyan politikusgárda kineveléséről, amely megfelelően képzett és értelmes ahhoz, hogy hatékonyan hajtsa végre a valódi döntéshozók utasításait? Miért jó az, ha részben közröhej tárgyává lesznek, de egyre inkább az undor, a megvetés és a gyűlölet céltáblájává válnak az államok feletti hatalom érdekeit kiszolgáló úgynevezett politikusok?
Hogyan lehetett egy szenilis, vén öregembert az Egyesült Államok elnöki székébe ültetni? Hiszen ez a már-már szánalmat keltő, demens alak az USA amúgy is alaposan megtépázott tekintélyét még tovább rombolja, és csak megerősíti azoknak a millióknak a véleményét, akik szerint az amerikai világhatalom menthetetlenül a hanyatlás fázisába lépett. De persze az Európai Uniónak nevezett protektorátus irányítói és az egyes provinciák uralkodó rétegei sem felelnek meg a legszerényebb szellemi és morális elvárásoknak sem. Von der Leyen, Guy Verhofstadt, Manfred Weber, Mark Rutte, Olaf Scholz, Robert Habeck és európai politikustársaik megnyilvánulásai és tettei nyomán kétségtelennek tűnik: ezek az emberek vagy ostoba fajankók, akik a legcsekélyebb elemző, logikai készséggel sem rendelkeznek, vagy pedig a háttérből kapott utasításoknak megfelelően cselekszenek – vagyis kényszerből ennyire idióták. Harmadik lehetőség ugyanis nincs.
Hogy az Európai Unió vezetői nem az Oroszország elleni szankciók bevezetésével kezdték önmaguk lábon (vagy inkább talán tüdőn) lövését, hanem már régóta a kontinens népeinek elemi létérdekei ellenében cselekednek, arra nézve álljon itt az elmúlt néhány esztendő „stratégiai” jellegű döntéseinek sorozata:
1. Miközben Európa a történelmében példátlan népességfogyással néz szembe, ahelyett, hogy az EU irányítói az őshonos, fehér európaiak gyermekvállalását ösztönöznék, lelkesen kitárják az ajtót idegen kultúrájú és etnikumú emberek beözönlése előtt. Nem törődnek a tömeges migráció nyomán előálló közbiztonsági, nemzetbiztonsági, gazdasági, egészségügyi problémákkal, miképpen egy fikarcnyit sem érdekli őket saját népük kisebbségbe szorulásának, sőt eltűnésének réme.
2. Európa és persze az EU tagállamok vezetőinek többsége meghátrál a meglehetősen ingatag tudományos alapokon nyugvó, zavaros „zöld ideológia” előtt, amely minden mélyebb tudományos elemzés nélkül eltüntetni igyekszik a hagyományos energiaforrásokat, a fosszilis tüzelőanyagokat, de jelentős részben még az atomenergiát is. Ugyanakkor a nagy „zöld” felbuzdulás legfeljebb a szénerőművek, és Németországban, valamint néhány más államban az atomerőművek felszámolását eredményezte, a földgáz és kőolajfüggőség a Ukrajnában kirobbant háború kezdetéig megmaradt. Ráadásul az európai „elitek” a múltban alig-alig mutatták jelét, hogy zavarná őket az, ami viszont majd az őrületbe kergeti őket 2022-ben: a függőség az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól.
3. Az európai „eliteknek” tudniuk kellett, miféle oroszellenes ugródeszkává, katonai-titkosszolgálati bázissá változtatta az USA Ukrajnát, és milyen gaztetteket követtek el a donbaszi régió orosz lakosságával szemben. Azonban mióta Putyin elnök megkísérelt véget vetni a NATO ukrajnai térfoglalásának, mintha az előzményekről mit se tudnának, a legördögibb színekben festetik le Oroszországot, melyet vérlázítóan ostoba – sok esetben törvénytelen – büntető intézkedések sokaságával sújtanak. Ráadásul az EU vezetői úgy viselkednek, min azok a gyengeelméjű emberek, akik képtelenek felmérni tetteik következményeit: olyan szankciókat kezdtek bevezetni, amelyek az európai energiaellátás és ezzel együtt az európai gazdaság teljes összeomlását eredményezhetik. Amikor pedig a törvényszerűen bekövetkező csőd jelei kezdenek érzékelhetővé válni, egyszeriben elbizonytalanodnak, majd azt az Oroszországot állítják be felelősnek az európai energiaellátási és gazdasági gondok miatt, melynek áruit, energiahordozóit, kereskedőit, bankjait, médiáját, politikusait éppen ők maguk igyekeztek kitiltani a kontinens területéről! Normális az a katona, aki olyan fegyvereket használ folyamatosan a harc közben, amellyel saját társait sokkal inkább veszélyezteti, mint az ellenfél csapatait?
4. Az európai demográfiai krízis egészen döbbenetes méreteket ölt, a következmény pedig előreláthatóan az őshonos nemzetek hosszabb távon biztosra vehető eltűnése, valamint a kezelhetetlen egészségügyi, oktatási, gazdasági, közbiztonsági gondok elhatalmasodása lesz. Vajon mi az európai politikusok legfőbb gondja ebben a vészhelyzetben? A hagyományos családi értékek népszerűsítése, gyermekvállalásra ösztönző családpolitika kialakítása? Egyáltalán nem. Ők ehelyett a „melegházasságokat”, a nemváltó műtéteket, az iskolai buzipropropandát, no és természetesen az abortuszt is a legalapvetőbb emberi jogok közé sorolják, és az „LMBTQ-emberekért” ejtenek krokodilkönnyeket. A meggyilkolt magzatok, de az európai fehér nemzetek gyermekei a legcsekélyebb mértékben sem érdeklik őket.
5. Miközben az európai államok irányító rétegei „liberálisnak” vallják magukat, és „demokráciáról”, „jogállamról”, „szabadságról” szónokolnak, a látszatra sem ügyelve börtönnel fenyegetik mindazokat, akik másképpen gondolkodnak a második világháború bizonyos – kiemelten fontossá nyilvánított – eseményeiről. De immár nem érezhetik biztonságban magukat mások sem. A közelebbről soha meg nem határozott olyan fogalmakra hivatkozva, mint a „gyűlöletbeszéd”, „rasszizmus”, „antiszemitizmus”, „homofóbia”, hajszát indíthatnak bárki ellen, aki nyilvános fórumokon nem a hatalom „PC-beszédnek” csúfolt hamis nyelvén szól a világról, és véleménye nem egyezik a hivatalossá tett nézetekkel. Noha a „liberális” véleményterror ezer jelével találkozunk nap mint nap, sem a vezető politikusok, sem a zsoldjukban álló értelmiség és média nem szűnik meg a „szabadságról, „demokráciáról”, „jogállamiságról” ódákat zengedezni. Már a látszatra sem adnak, vagy fel sem ismerik, milyen égbekiáltó ellentét van szavaik és tetteik között?
6. Az európai vezetők hozzá nem értése, ostobasága és szervilizmusa lelepleződött a (jelek szerint még folytatódó) koronavírus-járvány idején is: kapkodás, át nem gondolt intézkedések és ellentmondó kinyilatkoztatások tömege, a gyógyszergyártó cégeknek történő behódolás, majd – felsőbb parancsra – az orosz és kínai vakcinák elleni hangulatkeltés jellemezte a vezető rétegek politikáját az „egészségügyi vészhelyzettel” összefüggésben.
Az európai politikusgárda kétségbeejtő szellemi-erkölcsi állapota azért nem zavarja a hatalmat gyakorló globális eliteket, mert morális értékek és tudás hiányában könnyebben irányíthatók a megvásárolt közéleti szereplők, és attól sem kell tartani, hogy valamelyik vazallus állam szerény képességű és identitásában összezavart vezetője a birodalom legbelső hatalmi körével szembefordul. De más oka is van annak, hogy Von der Leyenhez, Robert Habeckhez vagy éppen Manfred Weberhez hasonló figurák szabadon garázdálkodhatnak: sajnos a köznép erkölcsi-értelmi színvonala – a „fősodratú” média „áldásos” ténykedésének következményeképp – oly mélyre süllyedt, hogy az emberek jelentős részének fel sem tűnik a hazugságok özöne, a kontinens és az európai nemzetek jövőjére nézve végzetes döntések sorozata.
Azonban legyenek Európa vezetői akár „hasznos idióták”, akár szervilis, népeiket a globális pénzhatalom parancsára feláldozó gazemberek, a végeredmény számít. A célok megvalósulni látszanak: a kevert etnikumú Európa létrehozása, az európai fehér ember, azaz a „rémisztő képződmények” megfélemlítése, a hagyományos keresztényi, családi és morális értékek szétzilálása, a nemzetállamok meggyengítése, az európai-orosz együttműködés ellehetetlenítése és a földre tiport Európa teljes alávetése az USA-ból irányított birodalom világuralmi céljainak.
Forrás:kuruc
