Jelzés a német nagypolitikának – két ország megkezdte a bevándorlók és menekültek kiszorítását
A recesszióba süllyedt Törökország és Libanon példája súlyos figyelmeztető jel a német nagypolitikának arra, hogy milyen alulról jövő nyomással szembesülhetnek akár már a közeljövőben migráns- és menekült-ügyben.
A társadalmi robbanást elkerülendő Ankara és Bejrút megkezdte nyílt és burkolt eszközökkel a menekültek kiszorítását az országból.
A német kormányzó nagykoalíció pártjai rettegve várják az őszi tartományi választásokat a kelet-németországi Brandenburgban, Türingiában és Szászországban. A migránsok által az utóbbi hetekben elkövetett gyilkosságok komoly felhajtóerőt adnak az euroszkeptikus és bevándorlás-ellenes AfD-nek. Holott a német gazdaság még növekedést mutat fel – a recesszióba süllyedt Törökország és Libanon példája viszont már súlyos figyelmeztető jel lehet a német nagypolitikának, hogy milyen alulról jövő politikai nyomással szembesülhetnek akár már a közeljövőben migráns- és menekült-ügyben.
Törökországban a gazdaság recesszióba süllyedésével párhuzamosan olvadt el a közvélemény támogatása az országban tartózkodó 3,6 millió szír polgárral szemben. Különösen az alacsony bérekért dolgozó szektorokban tekintik ellenségnek a szíreket, akik kevesebb bérért is bevállalják a munkát. 2016 februárjában még a törökök 28 százaléka nyilatkozta azt, hogy nem élne egy városban a szírekkel, ez az arány idén júliusban már 60 százalékra nőtt. Egy múlt havi felmérés szerint a megkérdezettek 82 százaléka szerint minden szírt haza kell küldeni, 72,5 százalék szerint a szíreket ki kell tiltani a tengerpartról.
Isztambulban augusztus 20-i határidőt szabott a Belügyminisztérium egy friss rendelettel arra, hogy a regisztrálatlan szírek térjenek vissza abba a járásba, ahol először török területre léptek. A 16 milliós metropoliszban egyes felmérések szerint fél millió migráns él, ehhez jön még fél millió regisztrálatlan menekült. A megrendült legitimitású Erdogan elnök állampártja (AKP) több, mint szívesen hoz most villámgyorsan intézkedéseket, hogy a közvélemény kedvében járjon.
De Isztambul új, Erdogan-ellenes polgármestere, Ekrem Imamoglu is támogatja a szírek elleni kemény fellépést és a napokban megparancsolta, hogy a szír üzletek azonnali hatállyal cseréljék le az arab kiírásokat törökre. Az országban hírek kezdtek cirkulálni arról, hogy a hatóságok kényszer-deportálásokat hajtanak végre olyanokkal szemben, akik az adott pillanatban nem tartják maguknál a szükséges dokumentumokat. Emberjogi szervezetek szerint a török hatóságok ráadásul előbb aláíratnak egy dokumentumot a szírekkel, miszerint önszántukból térnek haza Szíriába.
A törékeny gazdasági helyzetű, magas munkanélküliségtől sújtott, és alig több mint 4 millió lakosú Libanonban másfél millió (!) menekült tartózkodik. Ez a világon a legmagasab arányú menekült-állomány. Akárcsak Törökországban, a társadalmi robbanást elkerülendő a libanoni hatóságok is megkezdték nyílt és burkolt eszközökkel a menekültek kiszorítását az országból.
A menekültek súlyosan megterhelik a libanoni egészségügyi- és oktatási rendszert. A világibb beállítottságú libanoniak emellett lenézik a konzervatív szunnita mohamedán szíreket. Ráadásul erősödik az aggodalom, hogy akárcsak az országba menekült palesztinok, úgy a szírek is megváltoztathatják a törékeny felekezeti és kulturális egyensúlyt. A 15 éves libanoni polgárháborút lezáró 1989-es Taif Megállapodás ugyanis lefektette, hogy a hatalmat az országban felekezeti alapon osztják meg: a libanoni elnök keresztény, a miniszterelnök szunnita mohamedán, a parlament elnöke pedig siíta mohamedán.
(Káncz Csaba jegyzete, szerzői oldala itt érhető el.)
Forrás: Privátbankár
