Jó hírt kapott a kormány a választási hajrában

Végre olyan makroadatok érkeztek, amelyekre a kormány is szívesen mutathat rá a választás előtt: az infláció 2 százalék alatt maradt, a fogyasztás pedig lassú élénkülést jelez. Csakhogy a teljes gazdasági kép ennél vegyesebb, mert a gyenge ipari teljesítmény, a visszafogott növekedés és az egyszeri osztogatások hatása is erősen árnyalja a javuló számokat.

Kifejezetten kedvező inflációs adattal érkezett meg a választási kampány hajrájába kormány: a KSH szerint márciusban a fogyasztói árak átlagosan 1,8 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, vagyis a pénzromlás üteme 2 százalék alatt maradt. Ez önmagában komoly politikai fegyvertény, mert az elmúlt években éppen az infláció volt az a gazdasági tényező, amelyet a választók a legközvetlenebbül éreztek a mindennapokban.

A friss számok alapján ráadásul nemcsak az árfronton javult a kép. A KSH szerdán azt is közölte, hogy februárban a kiskereskedelmi forgalom 3,8 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakát, januárban pedig 3 százalékos volt az éves növekedés. A háztartások fogyasztása tehát lassan újra magához térhet, ami kampányidőszakban különösen fontos: a választók szempontjából a bolti árak, a bérek és a vásárlóerő sokkal kézzelfoghatóbbak, mint a technikai GDP-adatok vagy az ipari statisztikák.

Innen nézve a friss makroadatok inkább segítik a kormányt, mint ártanak neki. A kabinet könnyen építhet arra az üzenetre, hogy sikerült letörni az inflációt, miközben a fogyasztás is élénkülni kezdett. A kép azonban jóval árnyaltabb annál, mint amit egyetlen kedvező inflációs adat sugall. A KSH adatai szerint a szolgáltatások ára márciusban még mindig 4,1 százalékkal nőtt éves alapon, vagyis nem beszélhetünk arról, hogy a teljes gazdaságban eltűnt volna az árnyomás.

Az is fontos, hogy a lakossági számok javulásának egy része nem feltétlenül a gazdaság belső erejét tükrözi, hanem az év eleji állami kifizetések hatását. A januári kereseti adat például látványosan megugrott: a bruttó átlagkereset 840 600 forint volt, ami 26,3 százalékos éves növekedést jelentett. Csakhogy ezt erősen felhúzta a honvédelmi és rendvédelmi hivatásos állomány hathavi illetményének megfelelő egyszeri fegyverpénz. A KSH által közölt adatokat elemző piaci számítások szerint a fegyverpénz hatását kiszűrve a bruttó bérnövekedés inkább 8,3 százalék körül lehetett.

Vagyis a választók által érzékelhető javulás egy része valódi dezinflációs fordulatból jöhet, egy másik része viszont abból, hogy a kormány a választás előtt közvetlenül is pénzt pumpált a háztartásokhoz. Ez politikailag persze ugyanúgy hasznos lehet:

Gazdasági szempontból viszont lényeges különbség, hogy organikus növekedésről vagy költségvetési rásegítésről beszélünk.

Még inkább árnyalja a képet, hogy a gazdaság termelő oldala továbbra sem mutat egyértelmű erőt. A KSH friss első becslése szerint februárban az ipari termelés volumene 1,5 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól, januárhoz képest pedig 1,8 százalékos visszaesést mértek. Ez azért kellemetlen a kormány számára, mert a magyar gazdaságpolitika hosszú ideje a beruházás- és iparvezérelt növekedésre építette a saját narratíváját. Ha a fogyasztás magához is tér, attól még a gazdaság egyik legfontosabb motorja továbbra is döcög.

A GDP-adatok sem festenek diadalmas képet. A KSH második becslése szerint 2025 negyedik negyedévében a gazdaság teljesítménye nyers adaton 0,8 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, a teljes 2025-ös évben pedig a GDP 0,4 százalékkal nőtt. Ez technikailag növekedés, politikailag azonban nehéz lenne belőle gazdasági áttörést kommunikálni. Különösen úgy, hogy a bővülésben a végső fogyasztás szerepe erősebb, miközben az ipar visszaesése továbbra is fékezi a gazdaságot.

A munkaerőpiac sem omlott össze, de már itt sem látszik a korábbi évek feszessége. A KSH szerint februárban a munkanélküliségi ráta 4,8 százalék volt, a munkanélküliek száma pedig 231 ezer főt tett ki. Ez önmagában nem drámai adat, de arra utal, hogy a gyenge növekedés és a visszafogott ipari teljesítmény már a foglalkoztatás oldalán is nyomot hagy.

A választási olvasat ezért kettős lehet:

• a kormány joggal mutathat rá arra, hogy végre van néhány könnyen kommunikálható, a mindennapokban is érzékelhetően javuló mutató: alacsonyabb infláció, élénkülő fogyasztás, erősnek tűnő béradatok;
• az ellenzék ugyanakkor arra építhet, hogy ezek közül több mögött egyszeri állami pénzosztás áll, miközben a gazdaság szerkezeti állapota továbbra sem megnyugtató.

Ez utóbbit erősíti az is, hogy a Reutersnek nyilatkozó S&P Global szerint a választás győztesének a voksolás után vissza kell majd fognia a szociális költekezést, miközben a költségvetési hiány már az év első két hónapjában megközelítette az éves cél 40 százalékát.

Összességében tehát a friss makroadatok rövid távon inkább segíthetik a kormányt, mintsem gyengítenék. Az infláció látványos lehűlése és a kiskereskedelem élénkülése kampányban jól eladható eredmény. De legalább ennyire igaz az is, hogy a gyenge ipar, a szerény GDP-növekedés és az egyszeri állami kifizetésekkel felhúzott lakossági mutatók miatt túlzás lenne azt állítani: a magyar gazdaság egyértelműen erőre kapott a választás előtt. A helyzet inkább az, hogy javul a hangulat, de a fundamentumok még nem mindenhol követték le ezt.

economx