Karácsony feldobta volt kollégáit, de gyorsan megbánta
Karácsony Gergely képtelen vállalni a felelősséget azért, mert megfelelő képesítés nélkül oktatott a Corvinuson, cserébe viszont ugyanezzel vádolta meg egykori kollégáit.
Kár lenne tagadni, hogy hajlamosak vagyunk sztereotípiákban gondolkozni. A németek jó autókat gyártanak, a japán vonatok sohasem késnek, és a magyar nők a legszebbek a világon. Előítéleteink azonban nem csak a különböző népekre terjednek ki, hiszen többnyire azt is jogosan feltételezzük, hogy az egyetemi oktatók az átlagnál értelmesebbek. De tényleg csak többnyire. Karácsony GeLgely ugyanis fokossal, vésővel, borzasztó helyesírással, gumikacsával – szóval bármivel, ami csak a keze ügyébe kerül – esett neki az értelmes egyetemi oktatók mítoszának lerombolásához.
VV Zsoltika ZSHOWtime című műsorában megkérdezte Karácsonytól, hogy mennyi valóságalapja van az Oktatási Hivatal vizsgálati eredményének, amely szerint nem taníthatott volna jogszerűen a Corvinuson?
„Hát, mit tudom én?!” – csattan fel Karácsony a csokilopáson ért kisgyerek természetességével.
Most tehát azt kellene elhinnünk Karácsonynak, hogy miközben a felsőoktatásban élte a mindennapjait, fogalma sem volt arról, milyen kötelezettségei vannak egy egyetemi oktatónak. Hogy muszáj tudományos fokozatot szereznie, hogy a legújabb szakirodalom megismeréséhez vagy külföldi konferenciákon való részvételhez legalább angolul illene tudnia. És vajon mi lesz Karácsony következő rácsodálkozása? Tágra nyílt kiskutyaszemekkel veszi tudomásul, hogy az ég kék, a méhlegelő meg zöld?
Mielőtt azonban elidőznénk Karácsonnyal az élet bántó közhelyein, nézzük meg inkább, milyen élvezettel mártja be egykori kollégáit! „Megjegyzem, a fél tanszék nem taníthatott volna akkor” – jelenti ki az a főpolgármester, akinek fél perccel korábban még sejtelme sem volt a követelményekről, most azonban már mégis inkább tudja, hogy na, az oktatótársai biztosan nem taníthattak volna. Majd, hogy teljesen legyen a Gyurcsány-show kabaréjelenete, így folytatja: „De én nem ismerem a volt kollégáim dokumentációját. Tehát én ezt nem tudom.”
Akkor foglaljuk össze Karácsony önellentmondásait: először is azt állítja, hogy egyetemi oktatóként fogalma sem volt a tudományos élet követelményrendszeréről, és hogy ő ezeknek vajon megfelelt-e. Ámde azt mégis tudja, hogy kollégái biztosan nem teljesítették azokat a kritériumokat, amelyeknek létezéséről Karácsony semmit sem sejt. Végül azt is bemondja, hogy egyébként az oktatótársai „dokumentációját” sem ismeri.
Micsoda nagyszerű emberi jellemre vall mindez! Hiszen Karácsony egyfelől mindent megtesz annak érdekében, hogy elhárítsa saját felelősségét, másfelől ugyanezzel a lendülettel állítja be bűnösnek saját, egykori kollégáit. Íme hát az ember, aki ott sem volt, ámde azt mégis tudja, hogy azért mindenki más hibás – rajta kívül, természetesen. Állítsuk meg Karácsonyt, mielőtt hazánk fejlődését is megbénítja, mint tette azt a fővárosi közlekedéssel!
Forrás: drot.info
