Kiforgatták a vagyonából, majd másfél évig disznóólban tartották az idős nőt
Valóságos rémtörténetet göngyölített fel a Blikk, amilyennel még sokat látott rendőrök is ritkán találkoznak. Hamarosan kiderül: fogadott családja, N. Zsolt (42) és felesége, Krisztina (41) másfél évig valóban embertelen körülmények között tartotta-e fogva Marianna Christie Gorischewskit (72), azaz Marika mamát.
Ha igen, sanyargatással elkövetett személyi szabadság megsértése miatt mindketten börtönbe kerülnek, a francia állampolgárságú néni pedig egy szociális otthonba.
A Siófoki Járási Ügyészség vádirata szerint Marika mama kálváriája akkor kezdődött, amikor a házaspár a nyolcéves gyermeke nevére iratta a magyarul alig beszélő, francia asszony lakását. Ezután a nénit másfél éven keresztül a ságvári szőlőhegyen egy korábban disznóólnak, majd kamrának használt bódéba zárták, naponta egyszer adtak neki enni és inni. Innen szabadították ki őt a rendőrök.
Épp erről kérdeztük a törékeny, madárcsontú Marika mamát, amikor a 130 kilós N. Zsolt hirtelen betoppant. Indulatosan követelte, hogy menjünk ki, még az asztalt is kirántotta a jegyzeteink alól. Miután a megriadt asszony fejvesztve kimenekült a konyhából, a férfi váratlanul megenyhült.
– Öt éve, hogy Marika mama és a feleségem a parkban találkoztak és összebarátkoztak – magyarázta a Blikknek N. Zsolt. – Ő ajánlotta fel nekünk, hogy költözzünk hozzá, és a lakását írassuk a kisfiunk nevére, akit unokájaként szeret. Amíg a lakást felújítottuk, Marika mamával együtt kiköltöztünk Ságvárra a nyaralónkba, ahol minden évben szeptember elején két hétig együtt vakációztunk.
Azt a házaspár elismerte, hogy a szőlőhegyen nem volt fürdőszoba, se vécé, így Marika mama mindig lavórban mosdott, a dolgát pedig a vödörbe végezte. Ahogy ők is. De azt tagadták, hogy bezárták volna. A rendőrök viszont mást mondanak. A házhoz érkező őrmester egy nő segélykérő hangjára figyelt fel, ami a lakattal kívülről lezárt, hat négyzetméteres bódéból jött. A rácsos ablakon túl egy rozoga ágyat, asztalt látott, odabent bűz és kosz uralkodott.
– Azt a bódét csak pihenőszobának hívjuk, a születésnapja után oda vonult be Marika mama, hogy megigya a maradék borát – magyarázta a tagbaszakadt férfi, akinek beszédét, mint egy riadt kismadár, úgy figyelte a néni. Ki tudja, tán a félelem beszélt belőle, vagy a Stockholm-szindróma tüneteit mutatta, de mondta, ő nem volt bezárva, amikor a rendőrök rátaláltak, csak már túl sokat ivott, beszélni is alig tudott, nemhogy ajtót nyitni.
– Az én ötletem volt, hogy Krisztáék kisfia nevére írassuk a lakást. Boldog vagyok, mert a családjuk tagja lettem, és lelkifurdalásom van, amiért bajba kerültek. Ha börtönbe zárják őket, fogalmam sincs, mihez kezdek majd – mondta a Blikknek a megviselt Marika mama.
Ha N. Zsolt és felesége az előkészületi tárgyaláson beismeri a bűnösségét és lemond a tárgyaláshoz való jogáról, a Siófoki Járási Ügyészség mindkettőjükre 3-3 év szabadságvesztést kér. Ehhez még N. Zsoltnak hozzácsapják munkára kényszerítés és lopásért kiszabott 3 év 8 hónap felfüggesztett börtönbüntetését, míg a lopásért elítélt feleségének is le kell ülnie a 3 év 2 hónap felfüggesztett szabadságvesztését is.
A Stockholm-szindróma egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a túszok és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek esetenként szimpátiát kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. A Stockholm-szindróma olyankor léphet fel, amikor a sok bántalmazás mellett a rab, miközben teljesen ki van szolgáltatva fogvatartójának, figyelmet, felületes kedvességet tapasztal részéről.
Forrás: blikk
