Kína beszállt

Az amerikaiak persze már a moszkvai találkozó után néhány nappal arról írtak, hogy Putyin „megalázta” Hszi Csin-pinget, de legalábbis lépre csalta, Kína ezért folyamodhatott további látványos lépésekhez. Erre azonban ne vegyünk mérget, ez inkább csak afféle washingtoni „wishful thinking”. Remélik, jól időzített találgatásokkal, pláne csúsztatásokkal hátha éket lehet verni Peking és Moszkva közé, nem kerül semmibe, a papír, mint tudjuk, sok mindent elbír.

Bidenék emellett még gyorsan egy saját „béketervvel” is előálltak, nehogy lemaradjanak a Kínával folytatott globális békeharc-versenyben. Csakhogy a tervükben foglalt három pont, összesítve nem egyéb, mint egy Putyinnak szegezett ultimátum, ami a kiszámíthatatlan jövő ködébe utalja a fegyvernyugvást. S egyben pedig politikai csendőr pertu is. Az ukránok véreznek az oroszok miatt, de azt az amerikaiak döntik el, mikor és hogyan vethetnek véget a vérontásnak.

Ezt az ukránoknak „kedvezőtlen”, hogy ne mondjuk, véres mókuskereket lassíthatja le pár minapi hír, ami azt valószínűsíti, hogy a kínaiak jól átgondolták saját korábbi tervüket.

Beszédes volt már az is, ahogyan Macron pekingi látogatásakor Hszi Csin-ping kijelentette, készen áll rá, hogy Franciaországgal közösen szólítson fel a béketárgyalásokra. Mi több, azt is megjegyezte, a maga részéről hajlandó Zelinszkijjel beszélni, ha eljön az ideje.

S ez hamar el is jött, lévén pár napja, miként azt Zelenszkij fogalmazta meg, ő és a kínai elnök „hosszú és tartalmas” telefonbeszélgetést folytattak. Hírszerzők nyilván sokért nem adnák, ha pontosan tudhatnák, miről beszéltek olyan hosszan és főleg tartalmasan, mert ami kiszivárgott (mert kiszivárogtatták), az bizony kevés.

Az, hogy Kijevben új kínai nagykövet lesz, Peking pedig kinyilvánította, hogy a konfliktusban semleges marad, az csak a diplomáciai ügymenet, illetve szóhasználat szokványos ténye. Jóval érdekesebb, szó esett-e köztük például a kínai béketerv 2. pontjáról. Béke-kritériumként Peking ebben a hidegháborús mentalitás feladását nevezi meg, továbbá azt, hogy „egy régió biztonságát nem szabad katonai blokkok megerősítésével vagy bővítésével elérni, illetőleg minden ország jogos biztonsági érdekeit és aggodalmait komolyan kell venni.” Vagyis érezhetően ez a 2. pont a kulcsfontosságú.

Ismeretes, hogy Zelenszkij korábban az egész béketervről negatívan nyilatkozott, hozzátéve, lát azért benne pozitív részleteket is. Vajon melyek ezek? S kínai kollégájának ezeket kifejtette-e? Mert ha a 2. pontot nem sorolja közéjük, akkor a többi tízért nem érdemes távolsági vonalakat eszközölni.

Intő jelként Mihajlo Podoljak a héten határozottan üdvözölte, hogy az USA az „ukrán győzelem” zálogának Kijev háborús céljainak támogatását tekinti. Csak „… a háborús bűnösök bíróság elé állítása és az ország teljes jogú NATO-tagsága biztosíthatná a biztonságot és békét Európában”, nyilatkozta keménykedve Podoljak, aligha függetlenül Zelenszkijtől, hiszen ő az elnök legfőbb tanácsadója.

Mindez nem túl biztató, de ha Kína valamit elhatároz, szakít rá időt, s nehezen bont vonalat.

hirado.hu