Komoly csapást mért Trump Putyinra

Beérni látszik az Egyesült Államok nyomásgyakorlási stratégiája, miután végre megkapták az ígéretet Indiától, hogy fel fognak hagyni az orosz olaj vásárlásával. Bár a Donald Trump elnök és a Narendra Modi indiai miniszterelnök által telefonon véglegesített „kereskedelmi egyezmény” részletei még nem ismertek, de az így is világosan látszik: a Fehér Ház amerikai és venezuelai olajat eladni az orosz helyett. Ugyan ez a felszínen teljesen logikusnak tűnik, és a nemrég az Európai Unióval kötött együttműködés is rásegíthet az Oroszországról való leválásra, az indiai vállalások ellenére a finomítók nem biztos, hogy készek lesznek feladni a lényegesen olcsóbb orosz szállítmányokat

Donald Trump amerikai elnök és Narendra Modi indiai miniszterelnök bejelentése szerint egy friss kereskedelmi megállapodás részeként India több amerikai, sőt potenciálisan venezuelai olajat is vásárolna, miközben fokozatosan visszaszorítaná az orosz importot.

A megállapodásról egyelőre csak annyit tudni, hogy az USA eltörli az orosz olaj vásárlása miatt kivetett 25%-os büntetővámot, és a 25%-os „viszonossági” alapvámot 18%-ra csökkenti, cserébe pedig India „nekilát” az amerikai termékekre vonatkozó vámok és egyéb korlátok „nullára” való csökkentésének.

Hogy ez mennyire reális, és milyen gyorsan történhet meg, erősen vitatható. A rendkívül protekcionista – néhány termék esetében 100% feletti – indiai vámok a jóval kidolgozottabb EU-s szabadkereskedelmi egyezményben 5–7–10 év alatt csökkennek majd le, és nem minden esetben fogják elérni a nullát.

Ezen kívül India – az EU-hoz vagy például Japánhoz hasonlóan – szintén ígéretet tett a költekezésre, ez esetben

Trump szerint azt vállalták, hogy 500 milliárd dollár értékben vásárolnak amerikai „energiát, technológiát, mezőgazdasági termékeket, szenet és sok más terméket”.

Nem véletlen, hogy leginkább az energiahordozókat emelte ki Trump, azonban a Reuters szerint a venezuelai olaj Indiába irányítása elsősorban volumenproblémákba ütközik. Venezuela jelenlegi kitermelése nagyjából 900 ezer hordó naponta, ami nem tudja kiszolgálni India több mint 5 millió hordós napi olajimportját.

Bár az ország exportja 2025 végéről idén januárra közel 500 ezer hordóról 800 ezerre nőtt, a hírügynökség szerint ez tartósan fenntartva is kevés lenne ahhoz, hogy Venezuela teljesen pótolni tudja az orosz olajat. A gyors kivitelnövekedést inkább csak a készletek hirtelen amerikai felvásárlásával sikerült elérni, és évekbe telhet, amíg visszaépítik az ország valódi termelési kapacitásait.

India az ukrajnai háború kitörése után gyorsan rászokott a diszkont áron elérhető orosz Urals olajra. A korábbi néhány százalékot kitevő import gyorsan 30, majd 40% körüli szintre ugrott, ami 2025-ben nagyjából 1,7 millió hordót jelentett naponta.

Ezt idén januárra már 1,2 millióra csökkentette India, így a puszta számokat látva elméletben könnyen megvalósítható a leválás, ám az elemzések szerint nem ilyen egyszerű a helyzet.

A pótolhatóságnál nagyobb korlátot jelent a minőség és az ár. A venezuelai olaj jellemzően nehéz, magas kéntartalmú nyersanyag, amelyet csak bizonyos finomítók tudnak hatékonyan feldolgozni. Ázsiában eddig azért volt keresett, mert a szankciók miatt jelentős, hordónként 15–30 dollárral olcsóbban kínálták a venezuelai olajat az Északi-tengeren termelt Brentnél. Amikor azonban ezt a kedvezményt 5 dollárra csökkentették, indiai és más ázsiai szereplők egyszerűen letettek az importról.

Ahhoz, hogy Venezuela újra vonzó legyen India számára, egyrészről ki kéne söpörni a felhalmozott készleteket, hogy a gyakorlati motiváció is meglegyen a kitermelés drasztikus felpörgetésére, másrészről pedig megint jelentősen alacsonyabb árral kéne kimennie a piacra.

Az előbbi hónapokig, inkább évekig tartana a lap szerint, az utóbbi viszont bevételkiesést okozna az önmagában amúgy is súlyosan alulfinanszírozott venezuelai olajszektornak.

Ráadásul az amerikai finomítók jelenleg képesek felszívni az ország olajtöbbletének nagy részét, így nem nagyon van financiális kényszer az ázsiai piac agresszív meghódítására.

Erre a kiváltásra jelenleg az amerikai olaj sem jelent reális alternatívát. India tavaly átlagosan napi 320 ezer hordó amerikai nyersolajat vásárolt, ami nagyjából 7,5 milliárd dollár bevételt jelentett az USA-nak.

Ennek keretében érdemes nézni az 500 milliárdos energiavásárlásra tett vállalást, bár tény, hogy Trump ez esetben posztjában nem kötötte időhöz az ígéretet, mint ahogy azt tette – a szakértők szerint megvalósíthatatlanul – az EU esetében, ahol három év alatt vállaltak 750 milliárd dollárnyi energiavásárlást vár el.

Ezzel szemben az orosz olajhoz továbbra is rendkívül versenyképes áron juthatnak hozzá az indiai cégek.

A Reuters számításai alapján hordónként több mint 20 dolláros diszkonttal forog a Brenthez képest, ami a legnagyobb árkülönbség 2023 tavasza óta.

Köszönhető ez annak is persze, hogy Oroszországon is egyre nő a nyomás, ahogy Indiát az EU és az USA a saját módján igyekszik leválasztani az energiahordozóiról.

Azonban még ha az indiai vállalatok fokozatosan csökkentik is az orosz behozatalt, a lap szerint az árkülönbség olyan erős ösztönző, amelyet a hazai piacra termelő finomítók nehezen hagynak figyelmen kívül. Ergo, ha a szankciók miatt exportra nem szánnak majd orosz olajból finomított termékeket, a helyben felhasznált, és így nehezebben ellenőrizhető olaj nagyját könnyen továbbra is az oroszoktól szerezhetik be.

Jelenleg ezeken kívül egy opció látszik nyitottnak: visszatérni a közel-keleti beszállítókhoz, hiszen a háború előtt is innen szerezték be az import messze legnagyobb részét.

Bár ezek az árak alapvetően változékonyak lehetnek egy geopolitikailag ennyire terhelt időszakban, a Közel-Keleten elérhető olajtípusok előnye, hogy árszintjük nagyjából közelít az USA-ban kitermelt nyersolajéhoz, azonban a földrajzi elhelyezkedés miatt jóval olcsóbban lehet Indiába szállítani már most is.

Ráadásul ezek a tranzitdíjak várhatóan még kedvezőbbek lehetnek a jövőben, miután az EU újra leporolta az Indiát, a Közel-Keletet és Európát összekötő IMEC kereskedelmi folyosó életre hívását, amely elviekben az új kínai selyemút alternatívájaként működne.

Mindezek tekintetében, bár az USA és India között létrejött kereskedelmi egyezség elég rögtönzöttnek tűnik. De az biztosan várható, hogy még egy erős löketet ad Új-Delhinek a leválásra. Ez pedig azzal is jár, hogy az orosz hadigépezetnek újabb vevőket kell találnia, mert anélkül komoly hézag keletkezhet az amúgy is feszített háborús költségvetésében.

Ha a Reuters becslésében szereplők olajárakat, valamint a 2025-ös importadatokat nézzük, akkor Oroszországnak nagyjából 28 milliárd dollárnyi bevételt jelentettek az indiai eladások. Ugyanebben az évben az orosz költségvetés bevétele az állami TASZSZ közlése szerint 480 milliárd dollárnak felelt meg, így egy teljes leválás közel 6 százalékos kiesést jelentene a háborút folytató országnak.

Ugyan a lap szerint erre még az elméleti esély is kevés, már ha csak az idei januári olajimportján nézzük Indiának, akkor, ha feltételezzük, hogy Oroszország nem kényszerül további árcsökkentésre, akkor is azt jelenti, hogy

éves bevételeik 2 százaléka úszott el szinte egyik pillanatról a másikra.

Bár elméletben persze a teljes leválás sem kivitelezhetetlen, ennél nagyobb bevételkieséssel egyelőre nem érdemes számolni, mivel ha az import a vártaknak megfelelően fokozatosan csökken csak le, akkor Oroszország vélhetően képes lesz megtalálni az alternatív értékesítési útvonalakat, még ha ehhez még kedvezőbb áron is kell árulnia nyersolaját.

Portfolio