Lázár furcsa magyarázattal állt elő, miért tartja jónak párttársa választási eredményét
Öt következtetést vonhatunk le a hódmezővásárhelyi választás eredményéből:
- Az áprilisi választás legfontosabb kérdése, mekkora lesz a részvétel.
- Nem számít többé egyetlen közvélemény-kutatás sem a voksolásig.
- Van hivatkozási alap, hogy Orbán Viktor és a Fidesz leváltható.
- Ha a Fidesz dühbe gurul, esélyt adhat a leírt ellenzéknek.
- A magyar szabadságszerető nép, mondja mindig a kormányfő. Eljöhet a pillanat, amikor ellene követeli vissza szabadságát.
Lázár János azonban igazán furcsa magyarázattal állt elő, miért tartja jónak párttársa választási eredményét az idóközi polgármesterválasztáson: A miniszter azt emelte ugyanis ki, hogy a Fidesz megőrizte 2014-es szavazótáborát. Négy éve szerénytelen személyére épp annyian szavaztak, mint most Hegedűs Zoltánra. Ez a matematika 2002. óta kisebb kilengésekkel igaz, a Fidesz stabilan hozza bázisát, és ez hol kétharmadra, hol négy év ellenzéki létre elég.
A Fidesz nem a választói táborát növelte, hanem a rendszert írta úgy át, hogy az adott szavazói blokk jó eséllyel mindig győzelmet hozzon. Ez a stratégia mindaddig működni fog, amíg az ellenzék egymással harcol, és emiatt a kormányváltást akaró szavazók passzívan követik a kampányt, és nagy arányban inkább otthon maradnak.
Hódmezővásárhelyen mindkét feltétel borult a polgármesterválasztáson. Márki-Zay Péter személyében volt egy olyan jelölt, aki élvezte az ellenzék legszélesebb támogatását, és képes volt kialakítania magáról egy képet, hogy vele semmi sem lehetetlen. Márpedig a választót azzal lehet leginkább motiválni, hogy a győztesek klubjához tartozhat.
Országosan idáig egyedül Orbán Viktor tudta azt mondani, ha rám szavazol, nyerni fogsz. Mindenki másnak jutott a helyosztó, és ez nem motiválja a választót. Mostantól az ellenzék közösen már állíthatja azt, hogy legyőzheti a Fideszt áprilisban.
A bökkenő a „közösen”.
A hódmezővásárhelyi választás legérdekesebb aspektusa a Jobbik centrális szerepe az összefogásban. Vona Gábor pártja találta meg Márki-Zayt, ők ajánlottak egy jobboldali értékrendű, függetlenként induló jelöltet a baloldalnak azzal, hogy a kampányban mindenki háttérben marad. Heller Ágnes elégedetten mosolyoghat. Az biztos, hogy a koordinációra maradó hetekben felerősödik majd azok hangja, akik ellenzéki egységfrontot követelnek. Az esély erre mégsem nőtt meg jelentősen. És ennek részint az oka pont Márki-Zay győzelmének fölényességében lehet.
Elég talán, ha az ellenzék oldaláról van egy domináns jelölt, aki a leginkább megfelel a körzet karakterének, hagyományainak. A jobboldali közegben legyen konzervatív a Fidesz elsőszámú kihívója, másutt baloldali vagy liberális. Márki-Zay dominanciájából úgy tűnik, némi ellenzéki konkurencia is beleférhet, ha meghúzódnak a háttérben.
Az ellenzék mostantól a választói bölcsességben és frusztráltságban hisz, nem a közvélemény-kutatásoknak. A fideszes választási rendszer nehezen átlátható, és olyan koordinációra kötelezi az ellenfeleket, amelyet a polgárok sokak szerint már nem tudnak követni. A pártok szimpatizánsai ugyanis sok helyen nem találják majd saját jelöltjüket, két szavazatukat tehát eltérően kell majd használniuk.
De mi van, ha nincs már az ellenzéki oldalon igazi pártkötődés, csak Orbán ellenes hangulat?
Hódmezővásárhelyen 2014-ben az MSZP jelöltje 20 százalékot kapott, most az igaz baloldalt képviselni hivatott politikus 1 százalékot sem.
A közvélemény-kutatások ellen adu ászként bevethető választási győzelem a Fideszt hozza kellemetlen helyzetben. Orbánék eddig tudatosan használták az altatási taktikát, amikor brutális előnyükre utaltak állandóan, és azt állították, hogy az országban ellenzékváltó hangulat van. Ezzel a részvételi hajlandóságát próbálták letörni a nem rájuk szavazóknak, hiszen a sajátjaikat ugyan egyben tartják, de táborukat bővíteni nem nagyon tudják. Ha nyílt harcba bocsátkoznak, akkor megjön a kormányváltást akaró polgárok aktivitása is.
Forrás: hvg.hu
