Magyar Péter újabb energiapróbája közeleg: Európa hatalmas csapdába sétált bele
Európa földgáztárolói augusztus elején még 58 százalékig sem voltak feltöltve, ami az év ezen időszakában a 2011 óta vezetett adatsor legalacsonyabb értéke. A készlet 12 százalékponttal marad el az egy évvel korábbitól, miközben az iráni háború és a Hormuzi-szoros lezárása a világ LNG-kínálatának mintegy ötödét vágta el a piactól. A gázár eközben ismét közel 60 euró/MWh-ra ugrott, és egy hideg tél esetén az elemzői forgatókönyvek már 110, szélsőséges helyzetben pedig 200 euró feletti árakkal is számolnak. Magyarország a nagy tárolókapacitása és az orosz vezetékes import miatt egyelőre kedvezőbb pozícióban van az uniós átlagnál, de Paks nyári visszaesése, az orosz gáz közelgő uniós kivezetése és az európai LNG-verseny miatt a tél nálunk sem ígérkezik eseménytelennek.
Negyven fok körüli hőségben elsőre nehéz a téli fűtésszámlák miatt aggódni. Az európai gázpiacon azonban éppen nyáron dől el, hogy mennyire lesz biztonságos és mennyibe kerül majd a következő tél.
A földalatti gáztárolókat hagyományosan az alacsony fogyasztású tavaszi és nyári időszakban töltik fel. A betárolt készletet azután a fűtési szezonban fokozatosan használják fel, amikor a napi fogyasztás messze meghaladja a vezetékeken és LNG-terminálokon keresztül azonnal Európába hozható mennyiséget.
Most azonban egy veszélyes helyzet alakult ki: az uniós gáztárolók augusztus elején kevesebb mint 58 százalékig voltak feltöltve. Ez 12 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbi értéknél, és a Gas Infrastructure Europe 2011-ig visszanyúló adatsorában még soha nem volt ilyen alacsony az augusztus eleji készletszint.
Az európai tárolók összesen valamivel több mint 100 milliárd köbméter földgázt képesek befogadni. Nagyságrendileg számolva az 58 százalék körüli töltöttség körülbelül 59 milliárd köbméter tárolt gázt jelent. Egy 80 százalékos tél előtti szinthez tehát még több mint 20 milliárd köbméternyi nettó betárolásra lenne szükség. A probléma az, hogy éppen akkor kellene hatalmas mennyiségű gázt vásárolni és eltárolni, amikor a globális kínálat beszűkült, az LNG-ért Ázsia is versenyez, és maga a piaci árstruktúra sem ösztönzi a kereskedőket a betárolásra.
A tél végétől cipeli magával a problémát Európa
Az EU az idei betárolási szezont már eleve szokatlanul alacsony készletszintről kezdte. Április 1-jén az európai tárolók mindössze körülbelül 28 százalékig voltak feltöltve, ami alacsonyabb volt az előző három év azonos időszakában mért szintnél.
Ez azt jelentette, hogy Európának már a nyár elején nagyobb mennyiségű gázt kellett volna visszatöltenie, mint az előző években. Az ACER, vagyis az uniós energiaszabályozók együttműködési ügynöksége július elején arra figyelmeztetett, hogy a betárolási ütem elmarad a tízéves nyári átlagtól és a 2025-ös értéktől is.
Az eredeti 90 százalékos feltöltési cél eléréséhez az ACER számításai szerint az EU-nak körülbelül 13 százalékkal több LNG-t kellene importálnia, mint 2025-ben. A 80 százalék körüli szint viszont nagyjából a tavalyi LNG-import fenntartásával még elérhető lenne – feltéve, hogy a szükséges rakományok ténylegesen rendelkezésre állnak. Ez utóbbi feltétel vált bizonytalanabbá.
A február végén kirobbant amerikai-izraeli-iráni háború gyökeresen megváltoztatta az európai gázpiac helyzetét. A Hormuzi-szoros lezárása ugyanis nemcsak az olajellátás szempontjából kritikus. A szoroson normális körülmények között a világ LNG-kínálatának nagyjából 20 százaléka halad keresztül, elsősorban Katar hatalmas exportja révén.
Az európai energiarendszer számára ez azért különösen kellemetlen, mert a kontinens a 2022-es energiaválság után éppen az LNG-import felfuttatásával csökkentette az orosz vezetékes földgáztól való függőségét.
A stratégia sikeres volt abban az értelemben, hogy Európa ma sokkal több helyről tud gázt vásárolni. Az LNG azonban globális termék, így ugyanazért a rakományért egy német, holland vagy francia vásárló versenyezhet japán, kínai, dél-koreai vagy indiai vevőkkel. Amennyiben Ázsia többet hajlandó fizetni, a hajó könnyen Európa helyett kelet felé indul. A Hormuzi-szoros kiesése pedig azt eredményezte, hogy miközben Európának többet kellene vásárolnia a tárolók feltöltéséhez, az elérhető világpiaci kínálat éppen csökkent.
Ismét kilőtt a gázár
A holland TTF, vagyis az európai gázpiac legfontosabb referenciájának számító határidős kontraktus augusztus 10-én több mint 5 százalékkal emelkedett, és 60 euró/MWh közelébe került. A háború előtt a TTF még nagyjából 31 euró/MWh környékén mozgott.
A Gas Infrastructure Europe szerint az európai LNG-terminálok éves visszagázosítási kapacitása körülbelül 145 milliárd köbméter, a földalatti tárolókapacitás pedig nagyjából 104 milliárd köbméter. Ez annak köszönhető, hogy az elmúlt négy évben új LNG-terminálok épültek, új vezetékeket kötöttek össze, nőtt a megújuló energia részaránya, valamint csökkent a teljes európai gázfogyasztás. Fizikailag tehát Európa ma sokkal több helyről képes gázt fogadni, mint 2022-es energiaválság idején.
Ha nincs elég eladó gáz, mert például Ázsia magasabb árat kínál érte, a hatalmas európai terminálkapacitás önmagában azonban nem oldja meg a problémát. A jelenlegi helyzet egyik legérdekesebb része, hogy a kereskedők számára gazdaságilag éppen akkor nem vonzó a betárolás, amikor Európának stratégiailag a legnagyobb szüksége lenne rá.
A gázpiaci logika a következő: a kereskedő nyáron olcsón gázt vásárol, beteszi a tárolóba, majd télen drágábban eladja, majd az árkülönbségből finanszírozz a tárolás díját, a finanszírozási költséget, a veszteséget, és a saját profitját.
Most azonban a közeli szállítású földgáz drágább, mint a későbbi – például téli – határidős gáz. Jacob Mandel, az Aurora Energy Research kutatási vezetője szerint jelenleg nincs pénzügyi ösztönző arra, hogy a piac saját erejéből megfelelő tempóban töltse fel a tárolókat. Az Aurora szerint a 80 százalékos tél előtti készletszinthez már közel rekordméretű napi betárolásra lenne szükség, amit valószínűleg csak valamilyen állami beavatkozással lehetne elérni.
A 2022-es energiaválság után az Európai Unió kötelező tárolási szabályokat vezetett be. Az alapvető jogszabályi cél továbbra is 90 százalékos feltöltöttség, amelyet az új szabályok szerint október 1. és december 1. között kell teljesíteni. A rendszer azonban időközben jóval rugalmasabb lett. A tagállamok nehéz piaci körülmények esetén 10 százalékponttal eltérhetnek a céltól, a Bizottság pedig tartósan kedvezőtlen körülmények között további 5 százalékpontos könnyítést is engedélyezhet. Ezért beszél jelenleg a Bizottság és a piaci szereplők 80 százalékos biztonsági célról.
A Bizottság július elején azt állította, hogy az EU 80 százalékos tárolói szintje elegendő lenne a 2026-2027-es tél biztonságos ellátásához. A Reutersnek nyilatkozó elemzők azonban már jóval szkeptikusabbak. Az általuk látott prognózisok szerint az európai tárolók a tél előtt mindössze 67-76 százalékos csúcsszintet érhetnek el.
Hideg tél esetén nagyon gyorsan elszabadulhat az ár
Az Energy Aspects több forgatókönyvet is készített a következő télre. Amennyiben a Hormuzi-szoros forgalma normalizálódik, a téli gázár 60-80 euró/MWh közötti sávban mozoghat. Ez már önmagában is jóval magasabb a háború előtti 30 euró körüli szintnél.
A rosszabb forgatókönyv azonban sokkal látványosabb. Ha a katari LNG továbbra sem tér vissza teljesen a piacra, és Európa az átlagosnál hidegebb telet kap, a november és március közötti átlagos napi gázár 110 euró/MWh környékére emelkedhet. Ebben az esetben a tárolók március végére mindössze 10 százalékig ürülhetnek. Ha Európa ennél nagyobb, 16 százalék körüli tél végi biztonsági tartalékot szeretne megőrizni, az elemzői modellben az átlagár akár 210 euró/MWh közelébe is kerülhet. Ez már ismét a 2022-es energiaválságot idéző árszint lenne, még ha elmaradna is az akkori 300 euró feletti rekordtól.
Magyarország gáztárolási szempontból kedvezőbb adottságokkal rendelkezik, mint az EU számos tagállama. A hazai földalatti tárolók kapacitása nagy a magyar éves fogyasztáshoz képest, ami jelentős szezonális tartalék képzését teszi lehetővé. Július közepén a magyar tárolók töltöttsége körülbelül 55 százalékon állt, nagyjából ugyanott, ahol egy évvel korábban, miközben az uniós átlag ennél alacsonyabb volt.
Ahogy arról korábban írtunk: Magyarország kedvezőbb pozícióból várja a téli szezont, mint az unió egésze, és az akkori betárolási ütem alapján jó esély volt a magas tél előtti töltöttségre. Ráadásul Magyarország nem kizárólag LNG-re támaszkodik, a legfontosabb importútvonal továbbra is a Török Áramlat és annak balkáni folytatása, amelyen keresztül orosz vezetékes földgáz érkezik az országba.
