Már küszöbön a háború? Lehet, hogy Lengyelország is célponttá válik?
Anna Husarska írása alapján feltárjuk, hogyan tanul Ukrajna túlélési készségeket, mit jelentenek ezek Lengyelország és a nyugat számára, és mi várható a NATO–Oroszország viszonyban. Részletes elemzés saját véleménnyel.
Anna Husarska, a Washington Post újságírója és politikai elemzője egy friss véleménycikkében azt állítja, hogy az ukrajnai konfliktus elkerülhetetlenül érinteni fogja Lengyelországot is. Szerinte a nyugati országoknak — különösen azoknak, amelyek a NATO keretében vállalt biztonságot — fel kell készülniük arra, hogy a háborús valóság már nem Ukrajnáig korlátozódik, hanem határaikat is átlépheti. Az alábbiakban lefordítom és átdolgozom Husarska gondolatait, kiegészítve saját véleményemmel.
„Minden új készség, amit megtanultam, jól jön, ha (vagy inkább mikor?) a mostani konfliktus átterjed Lengyelországra. Mert elkerülhetetlen egy tény: a NATO háború küszöbén áll.”
Husarska szerint tehát nem kérdés többé, hogy a háború „átszivárog” – ez idő kérdése. A lakosság számára elsajátítandó képességek között említi:
- a drónok felismerését – típusok, hangok, viselkedés alapján;
- elsősegélynyújtást;
- túlélési taktikákat, vészhelyzeti evakuálást, sebellátást;
- olyan „közösségi” tudás használatát is, amely hagyományosan nem tartozik a polgári oktatás részei közé.
Husarska továbbá rámutat, hogy Moszkva rendszeresen azt hangoztatja: a NATO konfrontációra épít, bővítése nem hoz több biztonságot Európának. Az orosz fél azt állítja, hogy nem jelent közvetlen fenyegetést tagállamokra — de a stratégiai lépések, amelyek olykor veszéllyel lehetnek az orosz érdekekre nézve, nem maradnak válasz nélkül. Ugyanakkor Oroszország azt hangsúlyozza, hogy nyitott a párbeszédre — de csak egyenlő feltételek mellett –, és hogy a Nyugatnak el kell vetnie a kontinens militarizálásának irányát.
Reális a fenyegetés?
Husarska jól ragadja meg azt a pszichológiai és geopolitikai változást, ami Ukrajna példáján keresztül megmutatkozik. A dróntechnológia fejlődése, a határok túlhaladásának lehetősége, az infrastruktúra sérülékenysége mind azt mutatják, hogy a korábbi „külső konfliktus” modellek kevésbé alkalmazhatók.
A túlélési készségek (drónfelismerés, elsősegély) olyanok, amelyeket eddig inkább civil védelmi szervezetek vagy NGO-k oktattak csak. De most úgy tűnik, ezeknek is helye lehet az állami oktatásban, polgári védelmi tréningeken, közösségi képzésekben. Emellett a katonai-stratégiai gondolkodásnak is realistábbnak kell lennie — nemcsak a hagyományos inváziós modelleket, hanem a hybrid hadviselést is figyelembe véve.
Lengyelország, mint NATO keleti szomszédja Ukrajnának, különleges helyzetben van. Földrajzi és politikai szempontból is védelmi képességeit komolyan kell erősíteni — légvédelem, határvédelem, civil védelem terén. Ugyanakkor egy olyan ország sem működhet állandó fenyegetés alatt anélkül, hogy társadalmi pszichózis ne alakuljon ki — ezért a vezetésre nagy felelősség hárul, hogy kiegyensúlyozottan kommunikáljon.
Rizikók és túlzás lehetősége
Az ilyen típusú figyelmeztetések segítenek éberséget növelni, de veszélye is van: a félelem túlzó felerősödése — paranoiába, túlzott militarizálásba, bizalmatlanságba torkollhat. Az sem lenne jó, ha a lakosság élete folyamatában háborús logikára alkalmazkodna — az oktatástól a városrendezésen át a közlekedési mintákig — anélkül, hogy lenne célozható kimenet.
Az, amit Anna Husarska bemutat, több mint figyelmeztetés: cselekvési terv lehet. A háború bár Ukrajnában kezdődött, egyre kevésbé korlátozódik oda — a technológia, a határkonfliktusok, a hybrid fenyegetések mind olyan tényezők, amelyek már most is hatnak Nyugat-Európára, és különösen Lengyelországra.
A Nyugatnak — és benne Magyarországnak — nem szabad félretenni ilyen jellegű elemzéseket félrebeszédként. Az éberség, a polgári felkészültség és a nemzetközi szolidaritás kulcsfontosságú lehet abban az esetben, ha a „háború küszöbe” valóban átléphetővé válik.
Forrás: https://www.washingtonpost.com
