Megszólalt az ember, aki von der Leyen paktumait is átírja

Az Egyesült Államok vámpolitikája kiszámíthatatlanná vált, Kína pedig kiszámíthatóbb, de keményen érvényesíti saját iparpolitikai érdekeit – mondta a Portfolio-nak Bernd Lange, az Európai Parlament kereskedelempolitikájáért több mint tíz éve felelős politikai veterán. A beszédeiben gyakran klasszikus rock zenére utaló német politikus szerint az Európai Uniónak ebben a környezetben szuverénebbé kell válnia, a kereskedelempolitikában pedig a diverzifikáció lehet a legfontosabb védelmi eszköz. Lange beszélt az EU–USA vámmegállapodás új feltételeiről, a kockázatairól, az unió eszközeiről egy esetleges vámkonfliktus esetén, és azokról a további szabadkereskedelmi megállapodásokról, amelyekkel a Bizottság igyekszik minél jobban kiterjeszteni az unió exportképességeit.

Kedd éjjelről szerda hajnalra megszületett a háromoldalú megállapodás az Európai Bizottság, a tagállamokat tömörítő Tanács és a Parlament között arról, hogy végső soron milyen védőzáradékokat építsenek az Ursula von der Leyen és Donald Trump amerikai elnök között kötött kereskedelmi megállapodásba.

Ahogy az ide vezető körülményekről mi is részletesen beszámoltunk, ezek lazábbra sikerültek, mint amelyeket a Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága (INTA) kért az utolsó tárgyalásokban, a szakbizottságot vezető Bernd Lange azonban elégedett a végeredménnyel.

Bár az alapvámalku személyes meglátása szerint is aránytalan, az unió jelenlegi helyzetéből nehéz lett volna előnyösebb egyezségre jutni, és amire szükség volt, azt most még beleírták.

A képviselő a bejelentés után irodájában fogadta a Portfolio-t, ahol részletesen beszélt az Európai Unió kereskedelmi kilátásairól.

 mai sajtótájékoztatón azt mondta, hogy az USA-vámmegállapodásba épített feltételek legérzékenyebb eleme jelenleg az acél- és alumíniumszármazékos termékek kérdése. A Bizottság mondott valamit arról, mit várnak az Egyesült Államoktól, illetve hogyan reagálnak a decemberi határidőre?

Nem, erről nem mondtak konkrétumot. Érezhető volt némi idegesség, de ettől függetlenül ezt beépítettük a jogszabályba. Most meglátjuk, mi történik. Az természetesen világos, hogy mindenki, aki az Egyesült Államok illetékeseivel találkozik, felveti ezt a kérdést, és azt várjuk, hogy az amerikai oldalon változzon a struktúra.

Mi történik, ha addig semmi nem változik, és milyen gyorsan tud az EU reagálni?

Ha semmi nem történik, akkor az év vége után visszaállítjuk a vámokat azokra az amerikai termékekre, amelyeket az Egyesült Államokban 15 százaléknál magasabb vámmal terhelnek. Egyszerűen arról lesz szó, hogy visszatérünk a legnagyobb kedvezményes elbánás, vagyis az MFN-rendszer (Most Favored Nation) szerinti vámokhoz. Ezek azok a normál vámtételek, amelyekről 1994-ben, illetve 1996-ban megállapodás született a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO).

Mit gondol az EU úgynevezett nukleáris opciójáról, arról, hogy az EU az amerikai állampapírok eladásával fenyegetné Donald Trumpot, ha új követeléseket próbálna kikényszeríteni? A grönlandi válság idején úgy tűnt, ennek belengetése nagyban hozzájárult a visszavonulásához.

Senki sem tudja pontosan, mi lenne ennek a hatása. Az világos, hogy az Európai Uniónak többféle lehetősége van a fellépésre, ha az Egyesült Államok részéről történik valami. Jelenleg azt várjuk, hogy az amerikai fél tiszteletben tartja a megállapodást. De sosem lehet tudni, hogy érkezik-e valamilyen kényszerítő lépés Washingtonból. Ilyen helyzetre ott van az uniós kényszerítésellenes eszköz (ACI, anti-coercion instrument), amelyet a jogszabályban is meg fogunk említeni, hogy ne érjen senkit meglepetésként, ha alkalmazzuk.

Igen, erről is terveztem kérdezni. Én nem láttam, hogy az USA-t túlságosan megrengetné ennek az emlegetése a folyamatos üzengetések közepette. A kényszerítésellenes eszközt főleg a tárgyalások első félévében emlegették, aztán Grönland kapcsán is, de nem úgy tűnt, mintha megütötte volna az amerikaiak ingerküszöbét.

Azért ehhez valódi ügyre van szükség. Ez nem általános fegyver, amelyet bármikor elő lehet venni. Az eszközt Trump első hivatali ideje után hoztuk létre, amikor vámokat használt nyomásgyakorlási eszközként. Azt mondta például, hogy ha az Európai Unió digitális adót vezet be, akkor az Egyesült Államok további 25 százalékos vámot vet ki egyes termékekre. Ez egyértelműen kényszerítő magatartás lett volna, ezért alkottuk meg ezt a jogszabályt. De kell hozzá konkrét eset.

Önmagában az, hogy valaki azt mondja, vámot akar kivetni valamire, még nem feltétlenül kényszerítési ügy. Emellett a jogszabályban van egy párbeszédre szolgáló időszak is, mert az EU nem akar azonnal eszkalálni. A grönlandi ügyben agresszív vámfenyegetésről volt szó, és ha Trump Davosban nem tett volna egy lépést hátra, szerintem mindenki készen állt volna arra, hogy életbe léptesse az ACI-t.

Mindenki, beleértve a Bizottságot is?

Igen.

Lehetséges, hogy az USA valójában annyira tart ennek az alkalmazásától, hogy a nyilvános csatornákon inkább az említését is kerüli, vagy Trump egyszerűen nem érti pontosan, mit jelent ez?

Nem hiszem. Itt az a lényeg, hogy legyen konkrét ügy. Emellett nagyon pontosnak kell lennünk a bizonyítékokkal. Más országok talán nem vizsgálják ilyen szigorúan, hogy pontosan milyen jogalap áll rendelkezésre, de mi azt akarjuk, hogy az eljárás a bíróság előtt is megálljon.

Ha már a jognál tartunk, mi a jelenlegi helyzet az amerikai vámrendszerrel az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntése után, ami gyakorlatilag visszamenőlegesen törvénytelenítette Trump nemzeti vészhelyzetre hivatkozó „viszonossági” vámjait? Mikorra várható, hogy teljesen átláthatóvá válik a helyettesítő intézkedések hatása?

Ez elsősorban az amerikai belpolitikára, az ő jogrendszerükre tartozik. Az világos volt, hogy a vészhelyzeti jogszabályra alapozott intézkedések jogellenesek voltak. Most emellett van egy New York-i kereskedelmi bírósági döntés is, amely szerint az egyik törvényt sem megfelelően alkalmazták. Ez valószínűleg szintén a Legfelsőbb Bíróság elé kerül, ami időbe telik. Az Egyesült Államokban ezért a bíróságok és a Kongresszus feladata, hogy megfelelően lépjenek.

A viszonossági vámokat Trump ugyebár ideiglenesen egy globális 10 százalékos vámtétellel helyettesítette, ezzel amennyire lehetett látni a gyorselemzésekből, az EU-ból érkező termékekre számolt vámszint átlaga 15 százalék körül maradt. Ez megállja a helyét?

Igen, de egyes termékeknél a vámszint kifejezetten magas. Vannak például olasz sajtok, amelyeknek már az MFN-vámja is 15 százalék volt, erre jön rá további 10 százalék, vagyis 25 százalékra emelkedik a teher. Egyes bőrcipőknél 40 százalék volt a vám, amely így 50 százalékra nőtt. Ez már messze túlmutat a skóciai megállapodás határértékén.

Bízzunk benne, hogy sikerül tartaniuk magukat a vámplafonhoz, de mi van, ha a most kialkudott kompromisszumot mégsem szavazza meg júniusban a Parlament? Valóban gyorsan 25 százalékra emelheti Trump az autóvámokat? Valójában mekkora súlya van a fenyegetéseinek a legfelsőbb bírósági döntések után?

Ez bonyolultabb kérdés. Az autóvámok a 232-es vizsgálaton alapulnak, és elképzelhető, hogy ott van jogalap az emelésre, bár ebben nem vagyok biztos. A többi lehetőség viszont, amelyet a vészhelyzeti jogszabályokra alapoztak, megszűnt. Vagyis vannak még eszközök, amelyekkel fenyegethet minket, de a mozgástere korlátozottabb.

Akkor az EU most valamivel biztonságosabb, kedvezőbb tárgyalási helyzetben van?

Mi ragaszkodunk a saját jogalkotási folyamatunkhoz. Ez valódi jogszabályalkotás, és óvatosak vagyunk, mert ismétlem: az európai oldalon mindennek bíróság előtt is meg kell állnia. Ez eltérhet attól, ahogy az Egyesült Államokban jelenleg kezelik a helyzetet.

De ha elolvassuk az amerikai alkotmány I. cikkének 8. szakaszát, ott egyértelműen az szerepel, hogy a vámpolitika a Kongresszus hatáskörébe tartozik. Komolyan remélem, hogy a félidős választások után a Kongresszus is kézbe veszi a szükséges és megfelelő jogalkotási folyamatot, és valamelyest korlátozza az elnök kiszámíthatatlan magatartását.

Ön szerint legitim stratégia lehet kivárni egy másik elnököt? Mennyire térhet vissza a vámpolitika a korábbi rendszerhez?

A világ megváltozott, ez nem kétséges. A változás kezdete a 2008–2009-es pénzügyi válság utánra tehető. Már jó ideje láttuk, hogy az Egyesült Államok sokadik alkalommal blokkolta a vitarendezési mechanizmus bíróinak megválasztását. Ez még Obama idején kezdődött. Aztán jött Trump első ciklusa, majd Biden.

Még Biden alatt is ott volt az Infláció Csökkentő Rendelkezés, valamint a Kínából érkező autókra kivetett 100 százalékos vám, vagyis az Egyesült Államok akkor is egyre inkább a saját gazdaságának rövid távú érdekeit védte protekcionista eszközökkel. Trump második ciklusa ezt szélsőséges módon viszi tovább. Jelenleg sem a republikánusok, sem a demokraták között nem látok hangulatot arra, hogy visszatérjenek a 2008 előtti világhoz.

Ha már említette, jelenleg ki a megbízhatóbb kereskedelmi partner, kivel menedzselhetőbb a kapcsolat: Kínával vagy az USA-val?

Ez két különböző probléma. Az Egyesült Államok nem kiszámítható. Tényleg úgy tűnik, hogy csak a saját gazdaságának rövid távú javítását nézi, még akkor is, ha ez jelenleg nem kivitelezhető. Az infláció 3,8 százalék, ami nagyon magasnak számít ott, és különösen a szegényebb amerikaiak számára jelent komoly problémát. Nem lehet előre látni, mit fognak tenni, ez pedig kockázatot jelent a beruházásoknak.

Kína ezzel szemben kiszámíthatóbb abban az értelemben, hogy van egy átfogó Kína-stratégia, vannak ötéves tervek, jelenleg a 14. ilyen fut, és már látható a 15. is. Bejelentik, mit fognak csinálni, majd végre is hajtják. Ez azonban szintén nyomást jelent, mert jogellenes támogatásokat és más eszközöket használnak. Mindkét irányból van tehát kockázat, ezért az Európai Uniónak szuverénebbé kell válnia.

Mit szól ahhoz a kínai stratégiához, hogy az európai közös költségvetés forrásait ugyanolyan „jogellenes”, a sajátjukkal egyenértékű támogatásnak értelmezik? Nyilván ők jóval célzottabban, jóval nagyobb mértékben és jóval ambiciózusabb célok mentén igyekeznek megtolni adott szektorokat, de kommunikációs szempontból attól még eladható, hogy „itt mindenki csak támogatni próbálja a saját gazdaságát, tehát hagyjuk inkább egymást”.

Nincs igazuk, ezek a támogatások teljesen más rendszer alapján kerülnek kiosztásra, és mi teljes mértékben összhangban vagyunk a WTO-szabályokkal, az agrárszektorban és a versenypolitikában is.

Térjünk át a Mercosur-megállapodásra, amelynek több tagállam – köztük Magyarország is – vitatta a létjogosultságát. Mit gondol arról, hogy a Bizottság szinte azonnal bejelentette az egyik fő kockázati tényezőként azonosított brazil állati eredetű termékek importjának leállítását szeptembertől? Ugye ezt olyan hormonkészítményekre hivatkozva tette, amelyek a haszonállatok növekedését stimulálják. Ez kiszámított lépés volt a Bizottságtól, véletlen volna az időzítés?

Ez hivatalosan nem kapcsolódik a Mercosur-megállapodáshoz, de nyilván nem is túl előnyös a szempontjából. Több termék vizsgálata is hosszabb ideje folyamatban van, és az, hogy ezt két héttel a kedvezmények bevezetése után teszik, tényleg nem egy kiszámított dolog volt.

Milyen régóta? Néhány hónapja?

Több hónapja. Biztosan több mint két-három hónapja. Párbeszéd is zajlott a brazil hatóságokkal, tehát ez nem lehetett meglepetés a számukra.

A brazilok mégis úgy kommunikálták, hogy meglepte őket a döntés, és nyilván hozzáteszik, hogy mindent meg fognak tenni a tiltás feloldásáért – ebben a Bizottság is ígért segítséget –, de mégis gyanúkeltőnek tűnik az egész folyamat kívülről.

Természetesen ezen dolgoznak már egy ideje, de úgy tűnik, eddig nem tették elég határozottan. Ez részben persze kommunikációs ügy is. Kellett volna számítaniuk arra, hogy ez megtörténhet. A helyzet kétségtelenül kissé rendezetlen, de nincs közvetlen kapcsolat a Mercosur-megállapodással, nem csak brazil termékek kerültek tiltólistára.

Várható hasonló ügy más Mercosur-országokból importált termékek esetében is?

Jelenleg nem. Természetesen az agrártermékek jelentik a legnagyobb kommunikációs kockázatot, de most nem látok hasonló esetet.

Kicsit a jogra visszatérve: a Parlament szűk többségével szemben ön támogatta a Mercosur-megállapodás ideiglenes alkalmazását. Teljesen jogszerű megoldásnak tartja ezt, vagy inkább egy szükségintézkedés volt, amelyet a Bizottságnak meg kellett lépnie?

El kellett indítani a folyamatot. Ezzel egyrészt jelzést küldünk a Mercosur-országoknak, hogy tényleg itt vagyunk mint partner, mert az Egyesült Államok is megpróbálja megosztani a Mercosurt. Washington tárgyalásokat kezdett Argentínával, és ezeknek egyes elemei teljesen ellentétesek a Mercosur-megállapodással. Ezért fontos volt gyorsan lépni.

Emellett a megállapodás szerkezete és a hatáskörök megosztása alapján is világos, hogy a nagy kereskedelmi rész, amelyet most ideiglenesen alkalmaznak, nem vitatott. Ezért helyes lépésnek tartom az ideiglenes alkalmazást.

Van esély arra, hogy az Európai Bíróság jogellenesnek találja az ideiglenes alkalmazást?

Nincs. A kérdések nem az ideiglenes alkalmazásra vonatkoznak, inkább eljárási ügyekről van szó.

• Az egyik kérdés az elővigyázatosság elve, vagyis hogy ez garantált-e. Szerintem igen, mert a megállapodás szövegében szerepel erre vonatkozó megfogalmazás, és számos védőintézkedést építettünk bele ebbe a vámalkuba is.
• A második kérdés az újraegyensúlyozó intézkedésekre vonatkozik. A szövegben van egy olyan fordulat, amely lényegében a normál WTO-jogból átvett megoldás: ha súlyos kár keletkezik, akkor lehet újraegyensúlyozó intézkedéseket alkalmazni, vagyis vissza lehet állítani vámokat.
• A harmadik kérdés a tárgyalási mandátum és a konkrét megállapodás közötti különbség. A mandátumot 26 évvel ezelőtt adták, amikor az Európai Parlament és a Tanács közötti erőviszony teljesen más volt, és az EU kizárólagos hatásköre sem terjedt ki a megállapodás 90 százalékára. Azóta azonban különösen a Lisszaboni Szerződés után jelentős fejlődés történt.

Egy megállapodást már bíróság elé is vittünk, és ebben én is részt vettem: ez volt az úgynevezett szingapúri megállapodás. A Bíróságtól akkor azt kértük, hogy pontosan határozza meg, mely elemek tartoznak kizárólagos uniós hatáskörbe, és melyek vegyes hatáskörbe.

E döntés alapján azóta a megállapodásokat két részre osztjuk, és ezt tettük a Mercosur-megállapodásnál is. Ezért e három kérdés alapján nem látok kockázatot arra, hogy az ideiglenes alkalmazást módosítani kellene, meglátásom szerint a Bíróság nem tudja törvénytelennek ítélni.

Nézzük meg kicsit a kevésbé vitatott egyezményeket is. Mi a véleménye az Indiával készülő megállapodásról? Jó gyakorlatnak tartja, hogy az érzékeny termékeket itt egyszerűen kihagyják? Általában nem az lenne az ideális egy szabadkereskedelminek mondott egyezmény esetében, hogy egy megállapodás valamilyen módon minden termékre kiterjedjen?

– Ez önmagában nem jelentős probléma. Más megállapodásokban is van példa arra, hogy különböző okokból bizonyos termékeket, például bort vagy más termékeket kizárnak. Nekem két másik problémám van az indiai megállapodással.

• Az egyik, hogy jelenleg kimarad a közbeszerzés, pedig ennek a piacnak a megnyitása fontos lenne több európai ágazat számára.
• A másik a fenntarthatóság. Normál esetben az ilyen alkuk ezen fejezetéhez külön vitarendezési mechanizmus is kapcsolódik, ez azonban most nincs beépítve. Feltételezem, hogy az Európai Parlament lépni fog ebben az ügyben.

A Bizottság ezen nem dolgozik magától?

Nem hiszem. Ennek persze két oldala van. 2013-ban azért álltak le az Indiával folytatott tárgyalások, mert India egyértelműen elutasított minden tárgyalást a fenntarthatóságról. Amikor 2021-ben újraindultak az egyeztetések, már volt egy világos indiai kötelezettségvállalás arra, hogy készek tárgyalni a munkajogokról, a környezetvédelmi normákról és a párizsi klímaegyezményről.

Ez benne van a mostani folyamatban, és ez nagy előrelépés, de a külön vitarendezési mechanizmus szerintem ettől még nagyon fontos lenne. Ebben szerepelnek tanácsadó csoportok, kormányzati konzultációk, majd egy független szakértői panel, amelynek megfelelő döntést kell hoznia. Nem gondolom, hogy ennek zavarnia kellene az indiai jogrendszert, de ezt még meg kell vizsgálnunk.

Melyek a legfontosabb közelgő vagy már folyamatban levő szabadkereskedelmi megállapodások? Van olyan, ahol ön szerint a kockázatok meghaladhatják az előnyöket?

Nem látok ilyet. India gazdasági és politikai szempontból is nagyon fontos, különösen az indiai-csendes-óceáni térségben. A másik fontos megállapodás Indonéziával készül, ahol a tárgyalásokat tavaly szeptemberben zártuk le. Remélem, hogy a nyári szünet után alá lehet írni, és elindulhat a ratifikáció. Ez gazdaságilag mindkét félnek fontos. Egyébként itt nincs jelentős agrárpolitikai probléma: Indonézia kókuszt és hasonló termékeket termel, marhahúsról egyáltalán nincs szó.

Politikailag is fontos ez a megállapodás, mert Indonézia – és bizonyos mértékben India is – korábban mindig a semlegességre törekedett, a múltban az el nem kötelezett mozgalomhoz is kapcsolódtak. Most viszont úgy döntöttek, hogy egy átfogó, a kereskedelmen jóval túlmutató megállapodást kötnek az Európai Unióval, amelyet megbízható partnernek tekintenek. Ezért a ratifikációval a lehető leggyorsabban kellene haladni. Gazdasági előnyöket hozhat, és politikailag is stabilizálhatja a globális rendet.

Emellett tárgyalunk a Fülöp-szigetekkel és Thaifölddel is, és arra számítok, hogy ezek a tárgyalások is hamarosan lezárulhatnak.

Végül Magyarországról kérdezném, ahol nemrég egy teljesen új kormány került hatalomra. Mit javasolna, hogyan tudná Magyarország a leghatékonyabban védeni az érdekeit az uniós kereskedelempolitikában? Nyilván ez megállapodásonként eltérhet, de mi az, ami a legtöbbet nyomja a latba, hiszen a Mercosurnál például főleg a franciák érzékenységeire kihegyezett kvóták kerültek beiktatásra?

Sokat kell egyeztetni a többi tagállammal. Ha Magyarország talál olyan érdekcsoportot, amelyhez kapcsolódni tud, akkor erősebben tud fellépni. Van például autóipara, tehát Németországgal is lehetnek közös érdekei. A tagállamok között kell manőverezni. Az a taktika, hogy kül- és esetleg biztonságpolitikai alapon próbálnak mindent blokkolni, nem feltétlenül a legjobb stratégia.

A különböző védelmi mechanizmusok egyre nagyobb számban kerülnek bele az ilyen szabadkereskedelmi egyezményekbe. Önnek személyesen van „kedvence”, olyan, amit egyszerre talál elegánsnak és hatékonynak?

Természetesen nem örülök annak, hogy egyáltalán szükség van védelmi eszközökre. De van egy terület, ahol javulást is látok: a külföldi közvetlentőke-befektetések átvilágítási mechanizmusa. Az új rendszer főként az európai termelésre és a kritikus infrastruktúrára összpontosít, de szerintem néha az is kockázatot jelent, ha egy külföldi befektetés egyirányú függőséghez vezet. Ilyen függőség kialakulhat Kína irányába, de bizonyos esetekben az Egyesült Államok irányába is, különösen a digitális területen.

Ezért nemcsak a belföldi következményeket kell vizsgálni, hanem azt is, hogy egy beruházás milyen függőséget teremt más országokkal szemben. Ezen a területen is a legjobb védekezés a diverzifikáció.