Miért adta a fejét Lukasenko „kalózkodásra”?
Mit akart üzenni Roman Protaszevics letartóztatásával Lukasenko, és kiknek? Mennyire volt előkészített az akció? Hogyan követték egymást az események? Volt-e joga a gép leszállításához Belarusznak? Milyen hasonló esetekről tudunk? Milyen jogi következményei lehetnek a történteknek? Ezeknek a kérdéseknek próbáltunk utána járni.
Hamis riasztás, eltérített repülőgép, állami terrorizmus, „kalózkodás”, letartóztatott ellenzéki aktivista-újságíró, diktatúra, agresszió… A leggyakrabban ezek a szavak olvashatók a fősodor média tudósításaiban a Ryanair bombariadó címén leszállított FR4978-as Athén és Vilnius között közlekedő járata, és a gépen utazó belarusz ellenzéki, Roman Protaszevics letartóztatása kapcsán. A német Süddeutsche Zeitung azt emeli ki, hogy Alekszandr Lukasenko ellenfelei sehol sem érezhetik magukat biztonságban, és a belarusz elnök ezzel az akcióval demonstrálta a hatalmát. A brit The Times azt feszegeti, hogy ne legyen senkinek illúziója, Vlagyimir Putyin engedélye nélkül még Lukasenko sem szánta volna rá magát egy ilyen vakmerő lépésre. A francia Liberation arra mutat rá, Lukasenkót aligha érdekli, mit szól most az Európai Unió, a lényeg számára, hogy ő Belarusz ura.
„Mit akart üzenni a letartóztatással Lukasenko, és kiknek?”
Az ellenzéki tüntetések kifáradásával érezhetően megnőtt a belarusz hatalom önbizalma. Az utóbbi hetekben számtalan lépéssel demonstrálta, hogy ő Belarusz elnöke, és aki ezt megkérdőjelezi, azt könyörtelenül félreállítja. Mint ahogy azokat is, akik a hatalmára törnek. A mostani akcióval is látványosan megmutatta, hogy a keze messze elér, az erőszak szervezetek mögötte állnak, a nyugati szankcióktól pedig nem tart. Az üzenet elsősorban a belarusz társadalomnak szólt, de érthetett belőle az ellenzék, és megérthették a félreállításában gondolkodó külső erők is.
De a történteknek szélesebb értelemben vett üzenete is van. Mégpedig az, hogy a posztszovjet térség nyugati nyomás alatt lévő politikusainak elegük van abból, hogy packáznak velük, és nem tűrik tovább a szuverenitásuk megsértését. A Kelet és a Nyugat között olyannyira kiéleződött a feszültség, hogy most már egyik fél sem nagyon ad a látszatra sem. Háború van, új hidegháború. Ebben az értelemben a Kreml ott áll Lukasenko mögött, akár tudott a készülő akcióról, akár nem. S érthetnek belőle mindazok, akikre hasonló nyugati nyomás nehezedik. Ha mindebbe belegondolunk, akkor akár el is hessegethetjük azt a gondolatot, hogy Lukasenko ágyúval lőtt verébre. Számára ugyanis az volt a fontos, hogy az a lövés nagyot szóljon.
„Ezek után nézzük meg, mi történt a Ryanair járatának a fedélzetén. De előbb vizsgáljuk meg azt, hogy mennyire tűnik előkészítettnek Protaszevics elfogása?”
Ha egy szóban kellene válaszolni, akkor nagyon. Mégpedig professzionálisan előkészített akciónak. Ebben persze sokat „segített” maga Protaszevics is, hiszen szinte minden lépését twittelte. Így az athéni repülőtérről azt is, hogy követik. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért szállt fel Lukasenko rendszerének ádáz ellenfeleként egy Belarusz felett átrepülő gépre. Mert arra, ami történt, előtte Szvetlana Tyihanovszkaja sem gondolt, hiszen előtte ugyanígy repült vissza Athénból, ahol kormányzati emberekkel tárgyalt, Vilniusba. Protaszevics és szintén letartóztatott barátnője is e látogatás miatt járhatott a görög fővárosban. A belarusz KGB jelenléte tehát a vizittel is magyarázható. De akkor miért nem folytatták az útjukat a letartóztatottakon kívül még négyen Minszkből Vilniusba. Adódik a válasz, mert feltehetően ők az akcióban résztvevő ügynökök voltak. Csak hogy a Belarusz 1 tévé csatorna megszólaltatott három utast, egy belarusz hölgyet, valamint egy belarusz és egy görög férfit, akik logikusnak tűnő magyarázatot adtak arra, hogy miért nem folytatták az útjukat. Mert amúgy is vissza kellett volna jönniük, hiszen Litvánián keresztül ide igyekeztek. De most akkor mégsem négy orosz állampolgárságú férfiről van szó? Sőt, nem is négyről, hanem háromról, és nem is mind férfi? Szóval, a kérdésre a válasz, hogy operatív szempontból az akció sokak megállapítása szerint profi munka.
„Honnan és hogyan kapták pilóták az értesítést az állítólagos bombáról?”
A Ryanair tájékoztatása szerint a belarusz légi irányítástól kapták a pilóták az utasítást, hogy a feltételezett veszélyhelyzet miatt a gép szálljon le a legközelebbi repülőtéren, Minszkben. A Flightradar adatai alapján a gép az irányváltás pillanatában Vilniustól 72, a litván határtól 30, míg Minszktől 183 kilométerre volt. A manővereket is beleszámítva a minszki leszállásig mintegy 300 kilométert kellett még repülnie. A belarusz sajtó szerint ugyanakkor – a Belta ezt hangfelvétellel támasztotta alá – ugyanakkor a gép személyzete értesült a bombáról, és döntött az ilyenkor előírt protokollt követve leszállásról. Ennek ellentmond az ONT tévé csatornán közzétett felvételen a minszki repülőtér biztonsági szolgálata közli, hogy e-mailben kapta a fenyegetést. Másnap a közlekedési minisztérium pontosította, hogy a fenyegetők (állítólag a Hamasz) Vilnius felett akartak robbantani, és azt követelte az EU-tól, hogy ne támogassa Izraelt. A légi irányítás szerintük akkor lépett kapcsolatba a géppel, amikor az a belarusz légtérbe ért. Kérdés, hogy miért nem a közelebbi repülőtér, azaz Vilnius felé repült tovább a Boeing, és a felszálló MiG-29-es kényszerítette-e Minszk felé? Ennek kapcsán Igor Golub, a légierő parancsnoka közölte, hogy a vadászgép csak 17 perccel a bombariadó után emelkedett a levegőbe, és feladata az volt, hogy segítse a biztonságos földet érésben. Az ügyben megszólalt Alekszandr Lukasenko is. A belarusz elnök kitartott amellett, hogy törvényesen, az ország és az utasok biztonságát figyelembe véve cselekedett. Mint mondta, a fenyegetés Svájcból érkezett, és egy időben megkapta az athéni, a vilniusi és a minszki repülőtér is. Mint Lukasenko Roman Protaszevics nevének említése nélkül hozzátette, tudvalevő volt ezen kívül, hogy a gépen egy terrorista tartózkodik. Miután a pilótákat értesítették, azok tárgyaltak a gép tulajdonosával és a vilniusi repülőtérrel is, majd ezután döntöttek. Lukasenko visszautasította, hogy a vadászgép kényszerítette volna a Ryanair járatát a minszki leszállásra, és elmondta, hogy készültségbe helyezték a belarusz atomerőmű körüli légvédelmet is. A belarusz hatóságok egyébként nyilvánosságra hozták a légi irányítás és a pilóták közötti beszélgetés szövegét.
„Van-e joga egy államnak ahhoz, hogy eltérítsen az útvonaláról egy polgári járatot?”
A chicagói és a montreali konvenciók alapján a BBC által megkérdezett nemzetközi jogászok szerint igen, de csak végső esetben, és az utasok biztonságát szem előtt tartva. Megengedett az is, hogy adott esetben vadászgép kísérje és azonosítsa az utasszállítót. Minderről az a légi irányítás dönt, amelyik légtérben a gép tartózkodik. Így ez esetben a pilóták nem tehettek mást, mint követték a belarusz légi irányítás utasításait. Gleb Bogus, a moszkvai gazdasági főiskola jogász professzora szerint ugyanakkor a belarusz hatóságok megsértették a nemzetközi jogot, a veszélyhelyzet ugyanis nem magyarázza, hogy miért irányították a gépet manőverekre kényszerítve a jóval távolabbi repülőtérre. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben a bomba fenyegetés nyilvánvalóan hamis, nem bizonyított, úgy a gép eltérítése sérti az említett konvenciókat.
„Voltak-e olyan esetek a repülés történetében, amikor egy körözött személy miatt szállították le a gépet?”
A mostani esettel kapcsolatban a leggyakrabban Evo Morales bolíviai elnök gépének bécsi kényszerleszállását említik. A bolíviai elnököt 2013. július 2-án Moszkvából La Pazba szállító gép kénytelen volt az osztrák fővárosban leszállni, miután Olaszország, Franciaország, Spanyolország és Portugália is lezárta előtte a légterét. Felmerült ugyanis a gyanú, hogy Edward Snowden amerikai informatikus a fedélzeten tartózkodhat. Annak ellenére, hogy a kormánygépek nem esnek a nemzetközi konvenciók hatálya alá, a gépet Bécsben átkutatták, de eredménytelenül. Az incidensért senki sem kért bocsánatot Bolíviától.
Morales története csak hasonló, ám a bogger-újságíró Armen Martiroszjan esetében konkrétan a letartóztatása céljából szállítottak le egy gépet. Az ukrán légi irányítás 2016. október 21-én 50 kilométerrel a határ előtt magyarázat nélkül visszatérésre kényszerítette a Belavia belarusz légitársaság egyik Minszkbe tartó utasszállítóját, mert a fedélzetén utazott Armen Martiroszjan blogger-újságíró, az Antimajdan aktivistája. A pilótával közölték, amennyiben nem hajtja végre az utasítást, vadászgépeket küldenek fel, és azzal kényszerítik. Az örmény állampolgárságú Martiroszjant leszállították a gépről, majd az elindulhatott Minszkbe. Az ukrán hatóságok később elengedték Martiroszjant, az incidensért pedig Petro Porosenko akkori ukrán elnök megkövette belarusz partnerét.
Hasonló eset történt 2010-ben a kirgiz légitársaság Dubai és Biskek között közlekedő járatával, amelyet az iráni légierő kényszerített a földre. A fedélzeten letartóztatták az ország délkeleti részén tevékenykedő szunnita terrorszervezet, a Dzsundalla vezetőjét és annak harcostársát.
„A történtekért adott esetben számon kérhető-e Belarusz?”
Hatékony eszköz a chicagói konvenciót megsértők számon kérésére a BBC által megkérdezett jogi szakértők szerint nincs. Előbb jön az IATA hosszú, többlépcsős vizsgálata, amely potenciálisan végződhet a Hágában. Ám a nemzetközi jopgészok szerint Belarusz formálisan hivatkozhat a bomba fenyegetésre, amelynek nyomán ellenőrizni kellett az utasokat is, és így véletlenül akadtak rá a nemzetközi körözés alatt álló személyre. A belarusz sajtó is azt a verziót erősíti, hogy a letartóztatásra csak azután került sor, hogy két ellenzéki, Szvetlana Tyihanovszkaja és Franak Vecsorka a Twitteren közölte a fedélzeten lévő Protaszevics képét. A belarusz légi ipart természetesen egyes országok szankcionálhatják. A nemzetközi jogászok emlékeztetnek az 1983-ban a Szovjetunió felett lelőtt koreai gép esetére, amikor az Egyesült Államok szankciókkal sújtotta az Aeroflotot, vizsgálatot indított az IATA, és ennyi. Ugyanígy Protaszevics kiadatását sem támogatja a nemzetközi jog, hiszen Belarusz területén tartóztatták le, függetlenül attól, hogyan került oda. Jogi értelemben az ő esete semmiben sem különbözik a represszió által sújtott belarusz tüntetőkétől vagy ellenzékiekétől. Protaszevics ezzel tisztában volt, hiszen amikor a pilóta bemondta, hogy a gép leszáll Minszkben, az utasok beszámolója szerint kétségbeesetten ment oda a légi utaskísérőhöz, hogy ő ebbe az országba nem mehet, hiszen innen menekült. A stewardess csak széttárta a karját, és csak annyit mondott, hogy nem tehet semmit, hiszen az előírásokat kell követniük.
Stier Gábor; moszkvater.com
