Miként lehet magunkra haragítani városatyaként a liberális sipákolókat?
A négercsókos polgármester
Miként lehet magunkra haragítani városatyaként a liberális sipákolókat? A recept igen egyszerű, mesélj egy podcastban a gyermekkorod kedvenc édességeiről és feltétlenül szerepeljen a nyalánkságok listájában a „négercsók”. Máris jönnek a gyalázkodó kommentek százezrei facebook oldaladra és nem győződ majd a szerecsenmosdatást. Jajj miket mondok, a bocsánatkérést és az önkritikát.
Eckart Würzner, Heidelberg, független polgármestere hatalmasat hasított a „Let’s talk Eckart” névre hallgató podcastban. A műsor nevéhez hűen a polgi mesélt kedves történeteket a gyermekkoráról és megemlítette kedvenc édességét is a „négercsókot”. Kevés cukrászipari termék vált ki olyan indulatokat a balliberális oldal részéről, mint a csokimázzal bevont tojáshab, népies nevén a „négercsók”. Generációk, így jómagam is azon nőttünk fel, boldogan tömtük a fejünkbe a filléres cukiságot és egyetlen rasszista gondolatunk sem támadt tőle, főleg, hogy bevándorló hátterű osztálytársainkkal is megosztottuk a finomságot. A régi szép időket és a szólásszabadság aranykorát éltük a hetvenesekben. Hol van az már?
Szinte hihetetlen, ám Heidelberg városka rendelkezik egy „Rasszizmus Elleni Hálózat” nevű civil szervezettel (csókolom Gyuribácsi) és azonnal telekürtölték a médiumokat, hogy rasszista és kirekesztő a polgi. Azonnali bocsánatkérésre és önkritika gyakorlására szólították fel a szegény politikust. Akire a legrosszabb indulattal sem lehetne ráfogni a rasszizmus leghalványabb árnyékát sem. A polgi úgy megszeppent, hogy még a gender nyelvezetet is megtanulta és „liebe Heidelberger:Innen” megszólítással illette a város polgárait. Értve ezen a férfiakat, transzneműeket és a nőket. Pazar dolog. A polgi elmagyarázta, hogy gyermekkorában a habcsókot (mai politikailag korrekt megnevezése) még ilyen rasszista névvel forgalmazták és mea culpa, mea maxima culpa…
Természetesen podcast is törlésre került, hogy eleget tegyünk az új múlt kicsi, de annál hangosabb táborának. A sztori nem egyedülálló. A „cigánypecsenye” már régen nem található a német éttermek kínálatában. Helyette az „egzotikus sült” kerül tányérunkra. Roma barátaim fel is háborodtak ezen, mivel büszkék voltak arra, hogy az egész világ szerette a „cigánypecsenyét” a „Zigeunerschnitzelt”. A „kameruni” névre hallgató süti is csokikocka lett, nehogy Kamerun 26,5 milliós lakossága sértve érezze magát. Egy kameruni srácot ismertem csak, ő büszke volt arra, hogy országáról nevezték el a finomságot. Egy kis édességgyárat üzemeltető barátom gondolt egy merészet, amikor pár éve betiltották a „négercsók” szót és átnevezte a termékét „migrációs hátterű habcsókra”. Hát nem zseniális? Öt euróért árulja és viszik, mint a négercsókot, elnézést, mint a cukrot akartam mondani.
