Milyen Európában akarunk élni? Uniós konferenciasorozat indult
Remélve, hogy Brüsszelben valóban odafigyelnek majd a véleményünkre, érdemes átgondolni, mit kellene máshogy csinálni.
A koronavírus-járványban a nemzetállamok voltak az elsődleges, a leghatékonyabb cselekvők, ha ők nem lépnek időben, Brüsszel nem tudta volna megakadályozni, hogy még súlyosabb legyen a helyzet. A járványhelyzet eddigi több mint egy éve alatt számos példa igazolta, hogy bajok vannak Brüsszelben – elég csak a közös vakcinabeszerzésre gondolnunk. De visszatekinthetünk a járvány elejére is, amikor több európai ország hiába kérte az unió vagy más nagy európai országok segítségét.
Már a migrációs válságban is láthattuk, hogy sokszor egészen hibás logikával működik az uniós döntéshozatal: ami például nem működik önkéntesen, azt megpróbálják erővel kötelezővé tenni. A kvótát azóta sem felejtették el, pedig azontúl, hogy eleve kudarcba fulladt, már az üzenete is káros, hiszen meghívólevélként szolgál az Európába áramló, menedékre nem jogosult millióknak és a rajtuk nyerészkedő embercsempészeknek.Jelenleg kulcskérdés a gazdaság helyreállítása.
Ne feledjük, miközben Közép-Európa, s azon belül a visegrádi csoport az unió motorjává vált, máshol az EU-ban nem ilyen rózsás a helyzet, aggasztó tendenciák mutatkoztak már a járványhelyzet előtt is. A válságban pedig európaiak milliói kerültek kilátástalan helyzetbe, veszítették el a munkájukat, az egzisztenciájukat. Rajtuk kellene segíteni, miközben Brüsszelben azon tanakodnak, hogyan lehetne még tovább könnyíteni, legalizálni az Európába irányuló migrációt.
Hamar el is érkezünk a biztonság kérdéséhez. A tömeges, kontrollálatlan bevándorlás rövid távon biztonsági szempontból, hosszú távon pedig kulturálisan is nagy veszélyt jelent. Tapasztaltuk, hogyan használják ki a terroristák az illegális migrációt, hogyan sodorják az embercsempészek életveszélybe a lélekvesztőkön útnak induló bevándorlókat, hogyan terhelődnek túl a szociális ellátó rendszererek és persze hogyan alakulnak ki a gettók, no-go zónák, párhuzamos társadalmak.
Több nyugati és északi ország is szembesült vele, milyen nehéz is ezt a problémát kezelni, amikor már évtizedekkel ezelőtt megszülettek a rossz döntések. A nemzetállamoknak meg kell védenie a határait és a polgárait, ehhez viszont szuverenitásra van szükség. Ha európai egyesült államokban élnénk, ahogy például Gyurcsányék akarják, nem lenne jogunk megvédeni magunkat, nem állíthatnánk meg a határon migránsok százezreit, ha a brüsszeli birodalmi központ úgy döntene, hogy márpedig be kell őket engedni.
Az egyéves konferenciasorozaton minden bizonnyal hangsúlyos téma lesz a klíma ügye is. A koronavírus-járvány alatt a téma háttérbe szorult, de nem múlt el. Reális közös célokat kell kitűzni, amelyek nem jelentenek aránytalan terhet és a versenyképességünket sem rontják.
Az Európai Unió vezetésének nem kell túlvállalnia magát és főleg nem kell mindenbe beleszólnia. A szubszidiaritás és persze a józan ész elve alapján a problémákat azon a szinten kell kezelni, ami a lehető legközelebb van az emberekhez, és ahol a leghatékonyabb.
Ha kicsavarják a kezünkből az irányítást, nem tudjuk megtartani mindazokat a vívmányokat, amelyek sikeressé tették a munkára, családra, innovációra és nemzeti identitásra épülő magyar modellt.
Lépjünk fel az európai egyesült államok lázálma ellen!
Forrás: Őry Mariann Magyar Hírlap
