Nem mindennapi karácsonyi szokások Európából
A Karácsony az év egyik legmeghittebb és legszebb időszaka. Minden családnak megvannak a maga szokásai, minden otthonban, minden városban, minden országban más és más karácsony este.
Egy-kettő közülük pedig igazán érdekes…
A karácsony csak a 20. században emelkedett olyan fontos ünneppé, mint a Húsvét. Eleinte a karácsonyi ünnepek csak közös étkezéseket jelentettek, majd később az ajándékozás is elterjedt – ma pedig már szinte a legfontosabb ünnepünkké vált. És bár vannak hasonlóságok, de a karácsonyra tényleg igaz – ahány ház, annyi szokás!
Angliában december 24. a barátokról és a likőrök kóstolgatásáról szól. Rendszerint ezen az estén írják meg a gyerekek a „Christmas Father”-nek a kívánságaikat, amit utána a tűzbe dobnak, hogy így juttassák el az Északi-sarkra – a szülők pedig szurkolhatnak, hogy az került a papírokra, amit már korábban becsomagoltak. A nagy családi ebédet és az ajándékok kibontását másnapra hagyják.
A finnek egész sokrétű hagyományt ápolnak karácsonykor: már 24-én reggel fahéjas tejberizzsel indítják a napot, amelybe egy szem mandulát tesznek. Megtalálója jutalma, hogy szerencsés lesz a következő évben. Szenteste nem csak magukra, hanem háziállataikra és a szabadban élő madarakra is gondolnak, nekik is kedveskednek néhány finom falattal. A szaunáról az év ezen napján sem feledkeznek meg, miközben előszeretettel kortyolgatnak a forralt borból.
A görög kultúrában a karácsonyi ünnepkör nem három, hanem 12 napig tart. Meggyőződésük szerint karácsonykor nem szabad kiégnie a családi tűznek az otthonokban, mert csak így tarthatják távol a gonosz szellemeket. Mindeközben vaszilopitát, egy kenyérfélét sütnek, amibe egy fémpénzt rejtenek el, amelynek megtalálója – akárcsak a finneknél – szerencsés jövendőnek néz elébe.
A vallásos olasz nép december 24-én este templomról-templomra jár. Ezt követően este tradicionális halételeket fogyasztanak, zárásképp pedig panettone-t, karácsonyi kalácsot szolgálnak fel. Az ajándékokról Befana, a jóságos boszorkány gondoskodik, aki január hatodikán hozzá a csokit, vagy a karamellát a jó gyerekeknek.
A lengyeleknél a karácsony este az ég kémlelésével, és a „Betlehemi csillag” keresésével kezdődik. Ezután helyet foglalnak az asztalnál, ami alá szalmát és szénát szórnak, így megemlékezve a kis Jézus születéséről. Az étkezést babonás okokból komoly szabályokhoz kötik, például csak páros számú ember foglalhat helyet az asztalnál (a balszerencse elkerülésére), és a végén egyszerre állnak fel az asztaltól – ugyanis a néphit szerint, aki először feláll, azt a halál fenyegeti. A hagyományos ételek közül igen kedvelt a céklaleves, a mákos kalács és a hal. Készítenek erre az alkalomra kompótot is 12-féle gyümölcsből, megemlékezve Jézus 12 tanítványáról. A vacsorát imával kezdik. Közösen elfogyasztanak egy szelet különleges ostyát, amelyen Szűz Mária, József vagy a kisded alakját formálták. A karácsonyfát a népművészetben mogyoróval, almával, papír- vagy tojáshéj díszekkel ékesítik. Énekesek járnak házról házra szerencsét kívánva a háziaknak, akik megvendégelik őket. Az éjféli misére együtt megy a család. Nagy a hagyománya a templomokban a betlehemi jászol ábrázolásának. A karácsonyi ünnepek január 6-án, a háromkirályok napján érnek véget.
Írországban a karácsony az ír katolikus, a kelta pogány és az anglikán protestáns hagyományok különös ötvözetéből áll. December 13-án (kiskarácsonykor) kezdődik az ünneplés. A lakásokat gondosan feldíszítik, az ablakokba örökzöldekkel ékesített gyertyákat állítanak, általában hármat, amelyek a Szent Családnak mutatják az utat az éjszakában, a hármas szám pedig a Szentháromságra utal. Az asztalra karácsony előestéjén kenyeret, tejet készítenek, az ajtót pedig nem zárják be vendégszeretetük jeléül: József, Mária a kisdeddel bármikor betérhetnek, ha elfáradtak és megéheztek a hosszú úton. Fenyőfát az írek is állítanak, annál is inkább, mert a téli napéjegyenlőség alkalmával szakrális szerepet játszó örökzöldeket a kelták terjesztették el. Katolikus tradíció szerint éjféli misére mennek. A gyerekeknek, angol mintára, Father Christmas hozza az ajándékot karácsony éjjelén a zoknijukba. Az asztalra általában angolos fogások: pulyka, sonka, áfonyaszósz és lángoló, brandyvel bolondított karácsonyi puding kerül. Karácsony másnapján az emberek az utcán énekelnek, mulatnak vagy lóversenyre mennek. Vidéken még mindig elterjedt szokás az ócska ruhákba öltözött fiúcskák mutatványa. Házról házra járnak, énekelnek és zenélnek egy kis aprópénz reményében.
Spanyolországban már december közepén csillognak az ablakok mögött a kivilágított, feldíszített fenyőfák sziluettjei, bár a spanyoloknál elterjedtebb a betlehemállítás. A karácsony fénypontja azonban csak január 6., a háromkirályok napja. A szenteste, karácsony napja a családról szól. A spanyolok egyébként is igen családközpontúak, szinte minden hétvégén összegyűlnek egy fél napon át tartó ebédre, karácsonykor több napon át teszik mindezt, a hívők pedig közben a templomba is elmennek misére. Az ünnepi fogások közül a legismertebb a mandulaleves és a kemencében sült dévérkeszeg. Amerikai hatásra már egyre gyakoribb az ajándékozás ilyenkor is, noha arra eredetileg január 5-én éjjel kerül sor. A gyerekek kint hagyják éjszakára a megtisztított cipőjüket az ajtó közelében, a háromkirályok beosonnak és a jó gyerekeknek ajándékokat, a rosszaknak pedig szenet csempésznek bele. Másnap a feldíszített utcákon tolongva követik a három király díszes hintóját, akik aztán elvegyülnek a tömegben, és a gyerekek legnagyobb örömére egész este együtt járják az utcákat.
Békés, boldog karácsonyt kívánunk!
