Ő Vagyim Papura – Repülőgép technikus akart lenni, de már halott
Ogyessza, 2014. május 1.
Ez a még nem egészen 18 éves fiú még nem tudja, hogy másnap fiatal, rövid élete már véget is fog érni.
Ő VAGYIM PAPURA Komszomolista – de már a pártnak is tagja.
Itt a május 1-i ünnepen még rendezőgárdista.
Másnap egy váratlan, újabb szolgálat várt rá. Mennie kellett hát megint. A Kulikovo polje térre, a szakszervezeti székház elé. Édesanyja – akinek egyetlen fia volt – rosszat sejtett.
Ő lett a szakszervezeti székházban elkövetett tömegmészárlás legfiatalabb áldozata. Tanárai, diáktársai szerették a jó tanuló, okos legénykét. Repülőgép technikus akart lenni.
Május 1. és 2. hagyományosan és mindmáig fizetett munkaszüneti nap a szovjet utódállamok többségében. Ebben az évben is a hosszú hétvégére sokan elutaztak a városból kikapcsolódni, a nyaralóba, a természetbe. Ugyanakkor május 2-án labdarúgó mérkőzésre került sor az ogyesszai és a harkovi csapat között. Ebből az alkalomból 500 futballhuligán érkezett a városba Harkovból. Hozzájuk csapódott még a „Jobb Szektor” és az „Önvédelem” mintegy kétezer, jól fölszerelkezett és fölfegyverzett martalóca, továbbá a helyi „Majdan” mintegy ötszáz aktivistája. Ez a tömeg a városközpontban összecsapott az Ogyesszai Népfelkelők mintegy 200 emberével. Az összecsapásban hat fő meghalt, és rengeteg volt a sebesült.
Miután a szélsőjobboldali horda szétkergette az Ogyesszai Népfelkelőket (akik közül nem keveseket a rendőrség őrizetbe is vett) a futballhuligánok eltávoztak megnézni a meccset. Ugyanakkor az ogyesszai „Euromajdan” vezérei hangosbeszélőn kezdték mozgósítani híveiket, hogy menjenek a Kulikovo poljére és égessék fel ott az ellenállók sátortáborát.
Amikor a mintegy kétezer fegyveres benyomult a Kulikovo poljére, az ott táborozó mintegy 300 ember – békés ogyesszaiak, különböző korú (15 és 70 év közötti) férfiak és nők – tartva az erőszakos leszámolástól, egy ismeretlen provokátor felhívására átvonultak a szakszervezeteknek a téren álló megyei székházába, hogy ott rejtőzzenek el a támadók elől.
A „Jobb Szektor” – ez a szociálnacionalista, banderista fasisztoid szervezet – tagjai Molotov-koktélokkal kezdték dobálni az épületet. Eközben – az ott korábban már elrejtőzött – társaik az épületen belül kezdtek el gyújtogatni, és nekiláttak az oda bemenekült ogyesszaiak lemészárlásának: baseball-ütőkkel estek nekik, lőfegyverekből lőttek rájuk, machetékkel ütötték-vágták őket, mérges gázokat (kloroform-félék, illetve ammónia) eresztettek rájuk, amitől sokan megfulladtak). A félholtra vert, de még élő emberekre ezután napalmot locsoltak és felgyújtották őket. 37 ember pusztult el az épületben. Tízen az emeleti ablakokon kiugrálva zúzták össze magukat. Közülük az első kettőt az épület körül tanyázó banditák baseball-ütőkkel verték agyon, a többiek hangos helyeslése mellett. A tűzoltók csupán 40 perc elteltével értek a helyszínre, noha a tűzoltóság mindössze 650 méterre van a helyszíntől. A tűzoltók nyomán a „Jobb Szektor” újabb fegyveresei hatoltak be az épületbe, akik módszeresen átvizsgálták az épületet, túlélők után kutatva – végezve azokkal, akiket még életben találtak.
Ezután hozzáláttak ahhoz, hogy eltüntessék bűntetteik nyomait – a holttesteket odavonszolták az épületben lángoló tüzekhez, és belevetették őket.
Az épületből kimenekülő túlélőket a tömeg vadul ütlegelte – többségüket a rendőrség ott helyben mindjárt betuszkolta a rabszállító autókba, és előállította a rendőrkapitányságon. Ott az őrizetbe vetteket egy teljes napig orvosi ellátás nélkül hagyták, nem adtak nekik sem enni, sem inni. Mindegyiküket vád alá helyezték: halállal végződő tömeges rendzavarások megszervezésével vádolták meg őket.
