Óriási lebőgés lett a mai ellenzéki ünneplésből
Március 15-e alkalmából a baloldal és a Jobbik horrorkoalíciója együtt állt színpadra.
A végeredmény gyakorlatilag két órán át tartó káosz lett.
Ezer ember vonult ki a „Nemzeti egység” névre keresztelt, délután három órakor kezdődő roncsderbire, amelyen a baloldal gyakorlatilag kéz a kézben vonult az antiszemita botrányoktól hangos Jobbikkal. Az esemény szürrealitását érzékletesen jelezte a DK-s, liberális és jobbikos zászlók kavalkádja.
A rendezvényen egyébként vagy húsz felszólaló volt, borítékolva a hosszú kínlódást: két órán át tartott a tüntike, a szervezők láthatóan inkább a mennyiségre akartak utazni a minőség helyett.
Az eseményt az úgynevezett „civilek” beszédei nyitották, amelyeket megpróbálták feldobni több performansszal is. Ezek közt volt például egy slam poetry darab, aminek voltaképpen az égadta világon semmi köze nem volt 1848-hoz tekintettel arra, hogy Martin Luther Kingről meg a környezettudatosságról volt benne szó.
A gyér számú tömeg már ekkor egyébként hangosan O1G-t kezdett ordibálni, náluk ennyire sikeredett méltón megemlékezni 1848-ról.
Az első igazán érdekes momentumját a tüntetésnek Lakatos Béla szolgáltatta, Ács korábbi polgármestere. Fő üzenete az volt, hogy „próbáljunk megbékélni”, ami különösen viccesen hatott tőle, tekintettel arra, hogy polgármestersége alatt még elvágta volna a torkát Ács egyik lakójának.
Lakatos Bélát követte Márki-Zay Péter, aki láthatóan még mindig nem tudott megbékélni április nyolcadikával. Beszédét gyakorlatilag felhasználta egy kis marketingre, és pártját hirdette vele. Folyamatosan nyomta a horrorkoalíciót, példaként említve Eger városát, ahol mint ismert, Mirkóczki Ádám fog indulni, többek között Gyurcsányék támogatásával.
A következő felszólaló Dobrev Klára volt, aki láthatóan elnézte a naptárat, és azt hitte, május 15-öt írunk március 15 helyett: beszédében gyakorlatilag egyetlen szót sem szólt 1848-ról,helyette az EP-választás volt a téma, valamint „a borzalmas önkényuralomról.” Úgy tudjuk, ezen a tüntetésen nem volt szemkilövetés.
Dobrev Klárát Hadházy Ákos követte. Ő bár arra tett ígéretet, hogy rövidre fogja mondandóját, ennek sajnos nem tett eleget, lenyomta gyakorlatilag ugyanazt a rémunalmas sablonszöveget az őszi ellenzéki horrorkoalíciós listáról. Azért egy szaftos balfaszozást eldurrantott beszédében. Hiába, ő így emlékezik meg a márciusi ifjakról.
A következő felszólaló Jakab Péter volt, aki a maga kocsmai stílusában a gyűlöletről papolt picit az ellenzékieknek – egy olyan párt politikusaként, amelynek alelnökéről folyamatosan kerülnek elő az antiszemita felvételek, elnöke pedig büszkén hirdeti, hogyan vertek össze egy mozgássérült férfit.
Itt már aztán kezdett csúszni az eddig sem túl magasan lévő színvonal: az LMP-s Turcsán Szabolcs gyakorlatilag egy greenpeace-s hippi monológot mondott el, ami annyira végletekig erőltetett volt, hogy gyakorlatilag alig kapott tapsot.
A következő felszólaló Bősz Anett volt, aki már első mondatában ellent mondott saját magának, hisz mint mondta, „a mostani államban nem biztonságos tüntetni”. Mondta ezt egy tüntetésen, ahol semmi baja sem esett.
A beszédeket Kálló Dániel, az MSZP ifjú titánja, Donáth Anna és végül a létező legszagtalanabb politikus, Jávor Benedek zárta.
