Összeomlott az ellenzéki kommunikáció
Most, hogy a magyar gazdaság növekedése meghaladta a legtöbb ellenzéki párt támogatottságát, a balliberális sajtó új stratégiát ötölt ki a politikai károk mérséklésére. Az eddigi ráolvasások („romokban”, „összeomlik”, „fenntarthatatlan”) közröhejbe fulladtak, ezért az új módi: meg akarják szabni, mire költse a kormány a teli államtrezorban lévő pénzt. Noha a kutya se kérdezte őket. Éspedig azért, mert e társaság 2002-ben már eljátszotta ugyanezt: akkor a kormányváltás után a teli kasszát pár hónap alatt kiürítették, majd nyolc évig ártatlan képpel magyarázták, miért kellenek megszorítások és külföldi hitelek.
Annyi pénz lesz a költségvetésben, hogy jelentős adócsökkentésre vagy oktatási, egészségügyi reformra is lehetőség lenne – e címmel közölt fogalmazást pénteken a Népszava. A máskülönben szélsőséges, prolihergelő kiadvány ezúttal visszafogottabb arcát mutatta; próbált úgy tenni, mintha komoly, megfontolandó ötletei lennének. Ilyeneket írtak:
Hatalmas többlet látszik a következő évek költségvetéseiben, amiből a kormány adót csökkenthet, vagy – ha lenne szándéka – elindíthatja az oktatás, az egészségügy reformját. A kormány középtávú pénzügyi tervei szerint a jövő évi 378 milliárd forint után, 2022-re évi 500, a 2023-re pedig már 780 milliárd forintos úgynevezett tervezési tartalék, azaz szabadon elkölthető még le nem kötött bevétel keletkezhet az éves költségvetésekben. Természetesen mindez csak akkor teljesülhet, ha elfogadjuk a kormány ama feltételezését, a magyar gazdasági növekedés megmarad a 3-4 százalékos tartományban.
Mit látnak szemeink! Az ellenzéki lap tehát beismerte, hogy dugig van az államkassza, s az elkövetkező években egyre több lesz a fölhasználható tartalék. Ez ugyanaz a ritka pillanat, mint amikor a 2002-es miniszterelnök-jelölti vitán Medgyessy Péter – két habogás között – megdicsérte a magyar gazdaságot, egyúttal leszögezve, ő még ennél is jobban fog mindent csinálni. A többi már történelem. Hatalomra kerülve pár hónap alatt eltapsolta az Orbánék által a trezorban hagyott százmilliárdokat. A Medgyessyt megpuccsoló Gyurcsány pedig belefogott a balliberálisok kedvenc gazdaságpolitikájába:
-megszorítások;
-külföldi kölcsönök;
-a naplopók ész nélküli segélyezése, a dolgozni akarók megsarcolása;
-állami vagyon, közművek, stratégiai vállalatok átjátszása külföldieknek;
-a magyarok helyett külföldi cégek helyzetbe hozása;
-újabb hitelek felvétele;
-a Brüsszel–IMF–Világbank-tengely által követelt újabb megszorítások lelkes végrehajtása („Nem kell félni, nem fog fájni. Legalábbis nem nagyon.” – Bajnai Gordon);
-végül az általuk előidézett csődért a magyar társadalom és a Fidesz hibáztatása.
A balliberálisoknak arra nem volt tehetségük (szándékuk sem), hogy kormányon gondos gazdaként bánjanak az országgal, erősítsék a nemzetet – ám ellenzékből, kibicként megszabnák, mire költse a nemzeti kormány azt a pénzt, amit felelős gazdaságpolitikával előteremtett.
Bár rendkívül figyelmes dolog a Népszavától, hogy jótanácsokat osztogat Orbánéknak a fölhalmozott százmilliárdok elköltésére – tartogassák ezeket a következő jégkorszak idejére! (Reméljük, hamarabb nem kerülnek kormányra…) A legendás székely bácsival szólva: a disznóólt sem szabad a balliberálisokra bízni.
Forrás: Pesti Srácok
