Durván beleszállt a Politico Zelenszkijbe: „Már az orosz invázió előtt megbukott elnökként”
Hosszú elemzéssel jelentkezett a Politico, amelyben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök belpolitikai teljesítményét veszi górcső alá a szerző – szemlézte a mandiner.hu.
Az orosz inváziót megelőző hetekben ukrán ellenzéki politikusok és korábbi miniszterek tele voltak frusztrációval – írja a Jamie Dettmer, a brüsszeli portál újságírója. Könyörögtek Zelenszkijnek, hogy találkozzon velük, amit a közel két évvel ezelőtti elsöprő választása óta nem tett meg.
A lap szerint az ellenzéki képviselők hónapok óta sürgették, hogy növelje az ország fegyveres erőinek finanszírozását, és hogy hívják be az ukrán tartalékosokat, mivel Amerika fokozottan figyelmeztetett egy invázióra – amelyet Zelenszkij valószínűtlennek tartott.
Intenzív haditervezést akartak látni, beleértve a polgári védelmi parancsok kidolgozását és közzétételét, hogy az emberek tudják, mit kell tenniük, ha elkezdenek ropogni a fegyverek.
Természetesen Zelenszkij baklövéseit – ahogyan azt Vaszilenko és sok más ellenzéki törvényhozó látja – azóta megbocsátották, de nem felejtették el. Ezek a ballépések képezik a háború utáni Ukrajnával kapcsolatos aggodalmaik alapját – írja a Politico. A lap szerint a képviselők olyan mintát látnak, amely még aggasztóbbá válhat, amikor a fegyverek elhallgatnak, és azzal érvelnek, hogy
Zelenszkij jobban szereti a nagy egészet, nem törődik a részletekkel, és szeret a megbízható barátok belső körére támaszkodni – fogalmaz a brüsszeli portál szerzője.
Míg a komikusból lett elnököt most dicséri – sőt, hősként tiszteli – a Nyugat a háborús időkben tanúsított inspiráló retorikájáért, lebilincselő szónoklataiért és azért, hogy Washingtontól Londonig, Brüsszeltől Varsóig képes a közönség szívét meghódítani,
„Mindenféle politikai tapasztalat, vagy az állami struktúrák irányításában szerzett tapasztalat nélkül lett elnök. Azt gondolta, hogy egy államot vezetni egyszerű dolog” – mondta Mykola Kniazhytskyi ukrán képviselő.
A Politico szerzője szerint Zelenszkij átalakulása csalódást keltő békeidős vezetőből, Bernard-Henri Lévy túlzó szavaival élve, „a szabad világ új, fiatal és nagyszerű alapító atyjává”, megdöbbentő volt. Az újságíró úgy véli, még hazai kritikusai is megemelik a kalapjukat előtte, mert kiváló kommunikátor: az ukránokhoz intézett mindennapi beszédei megnyugtatták őket, irányt mutattak és feldobták a morált, még akkor is, amikor a hangulat érthető módon lankadt.
„Meggyőző vezető lett” – mondta Adrian Karatnyickij, az Atlantic Council vezető munkatársa, aki szerint Zelenszkij kommunikációs erősségei megfelelnek a kornak.
„JÓL TUDJA BECSATORNÁZNI A KÖZVÉLEMÉNYT, AZONBAN MOST MÉG HATÉKONYABB, MERT AZ ORSZÁG SOKKAL EGYSÉGESEBB ÉS BIZTOSABB AZ IDENTITÁSÁT, ÉRDEKEIT ÉS CÉLJAIT ILLETŐEN. MÉG MINDIG UGYANAZ A FICKÓ, AKI VOLT – SZÍNÉSZ ÉS ELŐADÓMŰVÉSZ –, DE EZ TESZI ŐT IDEÁLIS HÁBORÚS VEZETŐVÉ, MERT KÉPES MEGTESTESÍTENI A KÖZHANGULATOT” – TETTE HOZZÁ.
De békeidőben, amikor a társadalom nem egységes, Zelenszkij egy következetlen vezető, aki váltogatja a forgatókönyvet, és a közvélemény szeszélyeinek megfelelően alakítja át a történetet. „Amikor a közakarat egyértelmű, nagy ereje van, és háborús időkben az állam abszolút hatalma áll mögötte. De amikor újra eljön a békeidő, egy egészen más világgal kell megbirkóznia” – zárta Karatnyickij.
A Politico szerzője megjegyzi, a belpolitikai kritikák egyre erősödnek – bár a nemzetközi média, amely még mindig el van ragadtatva Zelenszkij karizmatikus vonzerejétől – kevéssé veszi tudomásul.
Az ukrán parlamentben egyre nagyobb a csalódottság, a törvényhozók panaszkodnak, hogy a kormány figyelmen kívül hagyja őket, amely már a háború előtt is türelmetlen volt a felügyeletet illetően.
