Románia felébredt és beintett Ukrajnának

A romániai választások következő szakasza (a múlt hétvégén tartották a parlamenti választásokat, egy hete pedig az elnökválasztás első fordulóját) kellemetlen meglepetés volt Európa számára, de nem csak neki – írja cikkében Pjotr Akopov, a RIA Novosztyi újságírója.

A cikk szerint, bár a 20 milliós ország inkább Európa legszegényebb országai közé tartozik, jelentősége most sokkal nagyobb, mint az EU gazdaságában betöltött súlya, mivel Romániának van a leghosszabb határa Ukrajnával.

A Nyugatnak tehát nagy tervei vannak Romániával: és most a földrajz számít. Az Ukrajnába irányuló katonai szállítások és az ukrán export biztosítása, nem is beszélve Románia fontosságáról arra az esetre, ha a Nyugat számára a legrosszabb forgatókönyv valósulna meg: Ukrajna elveszítené a Fekete-tengerhez való hozzáférését – vázolta fel a cikk szerzője, hozzátéve, hogy a Nyugat nem engedheti meg magának, hogy Románia „gyenge láncszem” legyen „az Oroszországgal szemben felépített gáton”.

Pjotr Akopov ezt követően azt hozta fel Romániával szemben, hogy az elfelejtette, hogy Oroszország balkáni háborúi hozták el számára az oszmánok alóli felszabadulást. Szerinte ennek ellenére az ország a NATO-hoz való 2004-es csatlakozásuk előtt és azt követően is egyike volt azoknak, akik Oroszországhoz a legnegatívabban viszonyultak. Ráadásul még az ortodoxia sem garantálta a Moszkva felé való orientációt, így Románia Moszkva helyett mindig „Oroszország ellenfeleihez” csatlakozott. Bukarest Párizs vagy a németek felé orientálódott, amíg a második világháború végén aztán „Moszkva keze alá nem került”.

A cikk Románia második világháborút követő tevékenységére is kitért. Mint írják, „a szocialista táborban hamarosan Románia lett a legfüggetlenebb testvér, mivel Nicolae Ceausescu külpolitikája élesen kiemelkedett a Varsói Szerződés országainak általános irányvonalából”. Akopov szerint ennek ellenére azonban Moszkva mégis megtűrte Romániát, mert nem akarta gyengíteni a Varsói Blokk egységét Európában.

Miért fontos ez ma? Mert most az Európai Unió és a NATO szembesül Románia függetlenségi igényével, és nem biztos, hogy olyan toleránsak lesznek, mint Brezsnyev volt – írja a cikk, utalva ezzel a román elnökválasztás első fordulójának eredményére.

Calin Georgescu – mindenki meglepetésére – a szavazatok kevesebb mint negyedével (22 százalék) nyerte meg a romániai elnökválasztás első fordulóját. A lap szerint Georgescu nacionalista, tradicionalista, euroszkeptikus, részben pedig globalizációellenes, így azonnal oroszbarát politikusnak bélyegezték, holott ennek semmi alapja nem volt. A szélsőséges politikus sikere mögött szerintük az állhat, hogy az emberek a két nagy kormánypárt unalmas politikusai elleni tiltakozásból egy rendszerellenes politikusra szavaztak.

Ők a korszellemnek megfelelően szabványosan nyugatbarátok és oroszellenesek, míg Georgescu a román nemzeti érdekekről beszél, és nem hajlandó kemény konfrontációs vonalat követni Oroszországgal Ukrajna ügyében– hangsúlyozta Akopov.

Végezetül arról írt, hogy bár Románia nem elnöki köztársaság, az államfő jogköre mégis meglehetősen nagy, így ha Georgescu megnyeri a választást, az újabb tünete lesz annak, hogy Kelet-Európa egyes részein elégedetlenek az Oroszországgal való határozatlan konfrontáció irányával – írja Akopov, aki felidézte, hogy Magyarország és Szlovákia már most is ragaszkodik ahhoz, hogy a Nyugat megegyezzen Moszkvával, Románia személyében pedig egy harmadik ország csatlakozhat hozzájuk.

Mint fogalmazott, Georgescunak még meg kell nyernie a választásokat, de a vasárnap tartott parlamenti választások alapján ítélve van esélye a győzelemre. A parlamenti választásokon ugyanis a jobboldal (euroszkeptikusok és nacionalisták) háromszoros támogatottságnövekedést mutatott, együttesen a szavazatok több mint egyharmadát szerezték meg. Úgy látják, a kormánypártok ilyen alacsony eredményei azt mutatják, hogy nem tudják mozgósítani a támogatóikat, ezért a második fordulóban Georgescu lehet a győztes.

A románok felébredtek – és az emberek egyértelműen elégedetlenek az Európa-barát elitek uralmának eredményeivel. És minél inkább felpumpálják Európát oroszellenes érzelmekkel, annál inkább hajlamosak lesznek a románok arra, hogy megpróbáljanak közös nevezőt találni Oroszországgal. Mert nem fognak harcolni az »európai Ukrajnáért«, nem fognak meghalni érte a saját területükön, mert nem nagyon bíznak Ukrajna európai jövőjében– olvasható a zárógondolatban.

Forrás: index