Sem a migránsok sem az embercsempészek nem törődnek a világjárvánnyal
Brüsszelben az embercsempészet elleni harcról szóló nemzetközi videókonferenciát követően Ylva Johansson belügyekért felelős uniós biztos azt nyilatkozta, hogy három esztendő alatt megközelítőleg háromszáznegyvenmillió euró haszonra tettek szert azok az embercsempészek, akik a Földközi-tengeren keresztül illegálisan juttattak el migránsokat az EU-ba. A túlzsúfolt befogadó-állomások tekintetében, ahol nincs lehetőség a fizikai távolság megtartására és nem lehet teljeskörűen betartani a higiéniai követelményeket, az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) legutóbbi migrációs negyedéves hírlevelében is aggodalmairól számolt be.
A COVID-19 elleni küzdelemben minden EU-tagállam bevezetett bizonyos határ- vagy utazási korlátozásokat. A nem kormányzati szervezeteknek egy rövid időre fel is kellett függeszteniük a tengeren folytatott kutatási és mentési műveleteket a sürgősségi jogszabályok betartása érdekében. Olaszország, Málta és Ciprus a legtöbb hajó számára bezárta kikötőit. Sajtóközlemények szóltak arról is, hogy a ciprusi hatóságok egy hajót húztak vissza 175 szíriaival, köztük 69 gyermekkel a fedélzeten.
Az FRA szerint egyébként számos szervezet aggodalmát fejezte ki a befogadó-állomásokon lévő tarthatatlan körülmények miatt, például Cipruson, Görögországban, Olaszországban vagy Máltán és a francia táborokban, hangsúlyozva, hogy ezek lehetetlenné teszik a fertőzés megelőzését. A COVID-19 intézkedéseire vonatkozó információk különböző nyelveken való hiánya az egész EU területén problémát jelent. Azon országok számára, amelyek területére nagy számban érkeznek menekültek, áthelyezésük az európai szolidaritás fontos mércéje lehet.
Paradox módon az uniós alapjogi ügynökség visszatérően hajlik arra, hogy a menedékkérők és gazdasági bevándorlók érdekében tegyen lépéseket, ebben a helyzetben kénytelen elfogadni, hogy a migrációs válsághelyzet eszkalálódása és a járvány terjedése közötti konjunkció nem légből kapott. Ráadásul szintén a közelmúltban hangzott el az FRA igazgatója, Michael O’Flaherty részéről, hogy „mindenkire azonos jogok vonatkoznak függetlenül attól, hogy hány éves„ – „a kormányoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az idős emberek szükségleteire, és biztosítaniuk kell, hogy egyenlő bánásmódban részesüljenek. Csak ilyen módon biztosítható, hogy az idősebb emberek méltóságteljesen és tisztelettel visszanyerjék életüket”.
Köztudott, hogy a koronavírus az idős, gyakran több krónikus betegségtől szenvedőkre nézve különösen veszélyes.
A befogadó állomásokon tapasztalható túlzsúfoltság komoly szintén aggodalomra ad okot. Az olaszországi fogvatartottak éhségsztrájkot indítottak tiltakozásképpen a veszély ellen, Belgiumban pedig néhány központ elkezdett fogvatartottakat szabadon bocsátani, ezzel a többségi társadalom életét és egészségét veszélybe sorolva.
E körben a francia helyzetről festett nemrégiben lesújtó képet Bertrand Mathieu jogi szakértő, egyetemi docens. Megállapítása szerint a válság idején bevezetett intézkedések hallgatólagosan tükrözik a szabadságjogok hierarchiáját, és azokat olyan megfontolások alapján modulálják, amelyek kevésbé veszik figyelembe az egyenlőség elvét, miközben a megkülönböztetés-mentesség elve szintén totem, és mantraként fogalmazták meg.
Egy olyan társadalomban, ahol az érzelem helyettesíti a szellemet, a biztonsághoz való jog sokszor háttérbe szorul. Annak ellenére, hogy a biztonsági követelmény megfelel a többségi társadalom jogos elvárásnak és ezáltal alkotmányosan is verifikálható.
Forrás: 888
