Soha nem látott nagy meccs kezdődött a két nagyhatalom között
Miközben az Egyesült Államok még mindig a törvényhozás épülete elleni január eleji támadás utáni sokkban van, Kínában nyugodtan indult az új év.
Így az új amerikai vezetés azzal néz szembe, hogy az ázsiai versenytárs kihasználhatja Amerika gyengeségét világgazdasági súlyának növelésére.
Éppen hatvan évvel ezelőtt John F Kennedy az Egyesült Államok legfiatalabb elnökeként tette le hivatali esküjét 1960. január 20-án, miközben Joe Biden minden idők legidősebb elnökeként vonulhat be a Fehér Házba 2020-ban ugyanezen a januári napon. Kennedy arról beszélt, hogy hivatalba lépésével a szabadság és a demokrácia lángját a fiatal generáció átveszi elődeitől, míg Bidennek azzal kell szembe néznie, hogy ezt a két értéket saját hazájában érte komoly támadás – állítja szembe a két elnököt Gideon Rachman a Financial Times (FT) publicistája.
Kennedy beszédében feltűnő volt, mennyire nem az amerikai néphez, hanem a Szovjetunió vezetőihez szólt. JFK a hidegháború csúcsán vette át az USA vezetését, miközben 2021-ben az amerikai elit jelentős része meg van győződve arról, hogy országa a küszöbére ért a Kínával vívandó következő hidegháborúnak. Kennedy azt ígérhette az ereje teljében lévő Amerika élére állva, hogy kormánya mindent árat és áldozatot vállalni fog a szabadság túlélésének és sikerének biztosítása érdekében, ám Biden egy önmagával meghasonlott ország vezetését veszi át elődétől, Donald Trumptól.
Másként fogalmazva, Joe Biden és tanácsadói, illetve támogatói tudják, hogy legfontosabb feladatuk a szabadság és a demokrácia sikerének biztosítása az Egyesült Államokon belül. Az országot felemésztheti a pandémia okozta súlyos egészségügyi, erkölcsi és gazdasági válság, illetve Trump elnökségének öröksége, a demokratikus intézményekbe vetett bizalom megrendülése.
És Amerika vergődése Kína esélye, hogy erősítse a helyét, a presztízsét a világon. Biden azt tervezte, hogy Washingtonba hívja a demokratikus világ krémjét egy konferenciára, amelyen megbeszélhetik, mit tegyenek a szabadság védelmében, ám a pancser puccsra emlékeztető jelenetek a Kongresszus épületében aláásták ennek hitelességét. Ezért szép csendben átkerült a hangsúly az úgynevezett D10 találkozóra, amelyet az Egyesült Királyságban akarnak megrendezni a világ tíz legjelentősebb demokratikus országának részvételével.
A Kína és az USA közötti rivalizálás legfontosabb frontja a világ gazdasági befolyásolásáért folytatott küzdelem lesz. A helyzet az ázsiai országnak kedvez: 2019 végén a világ 190 országából 128 erősebb gazdasági kapcsolatokat ápolt Kínával, mint az Egyesült Államokkal. A Világbank előrejelzése szerint a kínai gazdaság idén nyolc százalékkal nőhet, miközben az amerikai csak 3,5 százalékkal. Eközben külön csata folyik azért, hogy melyik ország technológiai standardjai váljanak meghatározóvá a világon. Az USA-nak többet kell mutatnia a szankciópolitikánál – véli az FT publicistája.
A Biden-csapat kénytelen engedni az USA-ban erősödő populista és protekcionista hangulatnak, ezért az új washingtoni kormány aligha fog csatlakozni bármilyen új szabadkereskedelmi megállapodáshoz. Ezzel azonban elengedi az egyik fontos eszközt világszintű befolyásának erősítésére. Kína ezzel szemben tavaly év végén két fontos megállapodás írt alá. Az egyik az EU-val kötött befektetési egyezmény, a másik RCEP szabadkereskedelmi megállapodás 15 ázsiai országgal, köztük Japánnal és Dél-Koreával.
Az úgynevezett soft power, azaz a demonstrációs hatás területén, amely arról szól, hogy melyik nagyhatalom kínálja más országok lakói számára kívánatosabb életlehetőséget, súlyos csapást mért az USA-ra a washingtoni törvényhozás épületének lerohanása. Ugyanakkor ezen a téren Kína sem áll jól. Nem feledhető ugyanis, hogy megszegve az Egyesült Királysággal Hongkong státuszáról szóló egyezményt (egy ország-két rendszer) letörte az ottani szabadságmozgalmat, látványosan elnyomja az országban élő kisebbségeket és csúnya konfliktusba került Ausztráliával és Indiával.
Kínát ugyan sokan utálják mindezért a világon, ám belpolitikai rendszere stabil, a pekingi vezetés magabiztos, szemben az éles belső ellentétek szaggatta amerikai közélettel. Sok liberális szakértő úgy véli, hogy a kínai hatalom szilárdsága látszólagos, valójában gyengébb, mint amilyennek látszik, ám az FT cikkírója szerint ezt a véleményt vágyálmok is befolyásolják. Trump vonakodott kifogásolni az emberi jogok megsértését szerve a világon, amin Biden változtatni fog, ám aligha lehet olyan magabiztos és erőteljes a fellépése, mint amilyen Kennedyé volt 60 évvel ezelőtt.
Forrás: napi.hu
