Sötét jövő: a jómódúak kiváltsága lesz az egyetem
Nem véletlen, hogy az elmúlt évben négyszeres volt a túljelentkezés a kollégiumi helyekre: rakéta sebességgel emelkedtek az albérletköltségek országszerte, különösen igaz ez Budapestre, ahol a lakásárak drágulásának mértéke a tavalyi 16 százalékról 22 százalékra ugrott 2018 harmadik negyedévében.
Az emelkedés mindenkit érzékenyen érint, ugyanakkor a legnehezebb helyzetbe az alacsony jövedelműeket hozza – köztük az egyetemistákat, akiknek akár a diplomájukba is kerülhet a megfizethetetlen albérletár.
„Magyarországon és világ más nagyvárosaiban is azt látni, hogy a rövidtávú kiadás irányába tolódott el a piac. Ennek oka, hogy az egyre bővülő turizmus felhajtja a rövidtávú lakáskiadási árakat, emiatt sokan váltanak, így csökken a hosszútávú albérletek kínálata és áremelkedés következett be” – mondta Büttl Ferenc közgazdász
A dolog lényege, hogy a turizmus bővülésével egyre inkább megéri néhány napra kiadni a lakásokat, mint hosszútávra, emiatt viszont kevesebb és drágább lakásért kell versenyeznie a bérlőknek – így az egyetemistáknak is. – hangsúlyozta a Budapesten is tapasztalható „Airbnb-jelenség” negatív hatását a szakértő.
Bár a turizmus alapvetően örömteli hír a gazdaságnak, a budapesti albérletpiacon tapasztalható dinamikus áremelkedésért is nagymértékben ez felel.
Erre utal, hogy az elmúlt 7 évben meghatszorozódott a magánszállások száma Budapesten.
Emellé társul az ingatlanár-emelkedés, a kettő együtt pedig azt eredményezi, hogy mostanra az átlagos albérletár Budapesten 120 ezer forint körül mozog. Büttl szerint az állam egyelőre vonakodik visszaszorítani a magánszállásokat, mert az idegenforgalomhoz kapcsolódó szolgáltatások (gondoljunk például a romkocsmákra) hatalmas adóbevételt generálnak.
Kovács Benedek, a Baker & McKenzie ügyvédi iroda munkatársa jogi oldalról mutatott rá az albérlethelyzet tarthatatlanságára. Kovács a legnagyobb problémát abban látja, hogy a lakásbérleti szerződések egyre inkább a kiadóknak kedveznek, a bérlők kárára.
Konkrét példákat is említett:
- egyre többen hárítják az albérletben felmerülő szerelések, karbantartási munkák árát a bérlőkre;
- gyakorivá váltak az úgynevezett közokirati szerződések, amelyekkel vitás esetben, nagyon rövid időn belül végrehajtható az albérlő kilakoltatása;
- sőt, megjelent egy olyan szerződési kitétel is, amely „szülői garanciát” követel meg a diákoktól a lakbér időbeni kifizetésére.
A bérlők alkuhelyzetének romlása is a szűk kínálatnak köszönhető, hiszen a bérbeadók válogathatnak az albérletre jelentkezők között.
Tavaly csaknem 280 ezer diák vett részt a felsőoktatásban, és bár nem állnak rendelkezésre pontos számok a lakhatási problémákkal küzdő diákokról, több adat is arra utal, hogy a szegényebbek számára megugorhatatlan akadállyá növekszik az albérletárak mértéke.
Egy viszonylag friss kutatás például rámutat, hogy az EU-ban egyedülálló módon, Magyarországon csökken a felsőoktatásban résztvevők száma – különösen látszik ez Budapesten, ahol a legerőteljesebb albérlet-árnövekedés tapasztalható.
Emellett árulkodó az is, hogy míg a kollégiumban lakó hallgatók egyharmada dolgozik a tanulmányai mellett, addig ez az albérletben élők kétharmadára igaz.
Büttl szerint ez azért probléma, mert a rész- vagy teljes munkaidőre kényszerülő diákok nyilvánvalóan kevésbé tudnak a tanulmányaikra koncentrálni, és rosszabb teljesítményt érnek el.
Vagyis a felsőoktatás egyre inkább a jómódúak kiváltságává fog válni, hiszen az alacsonyabb jövedelmű családok nem tudják megfizetni gyermekük lakhatását.
Ez pedig még tovább csökkenti a mobilitás legfontosabb csatornájának számító oktatást.
Állami beavatkozás nélkül nem fog menni
- fontos lenne visszaterelni a bérbeadókat a hosszútávú kiadás felé, például olyan adókedvezménnyel, amely 3 évnél hosszabb időre szóló szerződésekre járna. Ez win-win helyzetet eredményezne, hiszen a bérlők biztos lakhatást nyernének, a bérbeadók pedig pénzt.
- Ugyancsak a hosszútávú kiadást ösztönözné, ha törvényben rögzítenék, hogy hány napra lehet rövidtávon kiadni egy ingatlant.
- Fontos lenne a szerződések felmondási idejének szabályozása is: a bérlő felmondása esetén másfél hónap, a bérbeadó felmondása esetén 3 hónap felmondási időt tartanának ideálisnak.
- Külföldi példák alapján egy kaució-garancia alapot is létre lehetne hozni, megakadályozva ezzel a jellemzően készpénzben átadott kaucióval való visszaéléseket.
- Érdemes lenne egy központi adatbázist is létrehozni, amelyben elérhetőek lennének a bérleti szerződések – kihozva ezzel a sötétből a világosságba a jelenleg átláthatatlan albérletpiacot.
- Egy olyan szakértői szervezet létrehozása is szükséges lenne, amely a túlterhelt bíróságoktól független, ugyanakkor a vitás esetek eldöntésére jogerős határozatot hozhat – hasonló fórum már évek óta sikeresen működik az építőiparban.
Forrás: zoom.hu
