Most aztán igazán nagy bajban van Boris Johnson

Elemzők szerint a miniszterelnök megalázó bocsánatkérése némi politikai lélegzetvételhez juttathatja. A gomolygó viharfelhők eloszlatásában azonban aligha segít: az ellenzéki Munkáspárt a lemondását követeli, a Konzervatív Párt pedig a nyilvánosság megtorlásától tart. Egyesek szerint Johnson sorsa most a 2020-as májusi kerti parti és a többi, hasonló összejövetel belső vizsgálatától függ.

A kabinet tagjai, köztük Dominic Raab miniszterelnök-helyettes természetesen Johnson mellé álltak. A veterán párttársak: a skót toryk vezetője mellett William Wragg, Caroline Nokes és Roger Gale viszont távozásra szólították fel.

Douglas Ross, aki a brit és a skót parlament tagja egyaránt, közölte, hogy a bocsánatkérés után „kemény beszélgetést” folytatott a kormányfővel. Ő maga levélben fogja jelezni a konzervatívok vezetői versenyét szervező úgynevezett 1922-es bizottságnak, hogy a miniszterelnök már nem élvezi bizalmát.

Jacob Rees-Mogg, az alsóház vezetője ezzel szemben úgy véli, hogy akik Johnson fejét követelik, „olyan emberek, akik mindig elégedetlenek”.

Az ellenzéki Munkáspárt vezetője elutasította Johnson utólagos bocsánatkérését. Keir Starmer sorozatos kétszínűséggel vádolta, és követelte, hogy mondjon le, mert a parlament félrevezetésével megsértette a hivatalát.

„A partinak vége, miniszterelnök úr” – mondta kétértelmű angol szójátékkal a bulira és a pártra utalva Starmer.

Johnson a kérdést hárítva arra kérve a parlamentet, várja meg a vizsgálat eredményeit, amit egy magas rangú köztisztviselő, Sue Gray vezet. A volt ügyész, Starmer ellenséges kérdéseinek áradata azonban megviselte. Alig védekezett, és többször is bocsánatot kért, amiért rosszul kezelte a helyzetet.

A kormányfőt már előző nap keresztre akarták feszíteni a képviselők, Boris Johnson azonban veszélyt szimatolva egy fiatal minisztert bízott meg a válaszadással. Ezen az ülésszakon könnyekben tört ki Jim Shannon, az északír unionista párt képviselője, amikor elmondta, hogy anyósa a korlátozások miatt magára hagyatva és egyedül halt meg a járvány idején. Azt követelte, hogy a Gray vezette vizsgálat eredményeit mielőbb hozzák nyilvánosságra.

A kormányfő számára az egyik legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy gyűlnek az arra vonatkozó bizonyítékok: korábbi nyilatkozataiban félrevezette a törvényhozást. Ez Nagy-Britanniában olyan súlyos vétség, ami miatt egykor egy miniszterelnök lemondásra kényszerülhetett volna. December 8-án például az alsóházban kijelentette: „Megismétlem, hogy a vádak felbukkanása óta többször is arról biztosítottak: nem volt buli, és nem sértették meg a járványügyi korlátozások szabályait”.

Egy héttel később Johnson megerősítette az újságíróknak: „Ismét elmondhatom, hogy biztosan nem szegtem meg semmilyen szabályt”.

December 20-án, miután a Guardian című napilap közzétett egy fényképet, amelyen az látható, hogy a miniszterelnök munkatársaival bor és sajt mellett beszélget a kertjében egy lezárás alatt, azt mondta: „Ezek emberek a munkahelyükön, akik a munkáról beszélgettek”.

A britek több mint fele úgy véli: le kellene mondania a miniszterelnöknek

A YouGov friss közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 56 százaléka úgy véli, hogy a miniszterelnöknek le kellene mondania a partygate miatt.

Az 5931 válaszadó egynegyede, 27 százaléka szerint Johnsonnak maradnia kellene a posztján, míg 17 százaléka tanácstalan a kérdésben.

Amikor tavaly szeptemberben találkoztunk „a szemembe nézett… és azt mondta, mindent megtett, amit tudott”, hogy megmentse az édesapját, aki 2020 májusában halt meg a koronavírusban – írta a miniszterelnöknek címzett szívszorító levelében Hannah Brady, a Gyászoló családok az igazságért elnevezésű civil kezdeményezés egyik tagja.

„Egyszerűen csak az illem és a tisztelet kérdése, nemcsak irántunk vagy a brit nép, hanem az Egyesült Királyság miniszterelnökeként betöltött tisztsége iránt is, hogy mindannyiunknak elmondja, részt vett-e a kormánya saját szabályainak ilyen égbekiáltó megszegésében” – áll a hölgy levelében.

Boris Johnsonnak le kell mondania, különben kirúgják – ezt üzente a gyászolók csoportjának egy másik tagja, Susie Crozier, aki megrázó nyilatkozatában felidézte, hogy koronavírusban elhunyt édesapjától – a korlátozások miatt – szinte egyedül kellett végső búcsút vennie. Ez még csak egy temetésnek sem nevezhető – mondta –, miközben mások ugyanakkor a „hozd a piádat!” buliban lazítottak.

Boris Johnsonnak nem ez volt az egyetlen ballépése karrierje során. A brit lapok rendszeresen beszámoltak a korábbiakról.

A tekintélyes Times – ahol családi kapcsolatai révén kapott állást – 1987-ben kirúgta – emlékeztetett néhány botlására a Guardian. Egy, a II. Edward Rózsapalotájának felfedezéséről szóló cikkében Johnson keresztapjától, Colin Lucas történésztől idézett. „A baj az volt, hogy valahol a jegyzeteimben sikerült Colinnak tulajdonítanom azt a nézetet, hogy II. Edward és Piers Gaveston együtt hancúroztak a Rózsapalotában” – védekezett. Kiderült, hogy Gavestont valójában 13 évvel a palota építése előtt ölték meg.

Egy bulvárújságíró megveretésének a tervét szövögette 1990 nyarán etoni évfolyamtársával, Darius Guppyval. A 21 perces beszélgetés azóta nyilvánosságra hozott hangfelvétele szerint Johnson azt mondta: megpróbálja megszerezni a potenciális áldozatnak, a News of the World újságírójának, Stuart Colliernek a személyes adatait. Guppy, aki „lehetséges pszichopatának” vallja magát, arról beszélt, hogy felbéreli egy dél-londoni ismerősét Collier megtámadására.

Egy évvel azután, hogy az oxfordshire-i Henley képviselője lett, 2002 januárjában Johnson a Telegraphban gúnyt űzött az akkori miniszterelnök, Tony Blair afrikai látogatásából. Azt jósolta, hogy amikor Blair találkozik „a törzsi harcosokkal”, „mindannyian görögdinnyés mosolyra fakadnak”. Hozzátette, hogy a királynő szereti a Nemzetközösséget, „részben azért, mert az rendszeresen ellátja őt zászlólengető, éljenző, csöppnyi bennszülötteket dajkáló tömegekkel”.

Az azonos neműek házasságát 2002 júniusában a poligámiához és a bestialitáshoz hasonlította debütáló, a magyarra le nem fordított Barátok, szavazók, honfitársak című könyvében. „Ha a melegházasság rendben van – márpedig én bizonytalan vagyok a kérdésben –, akkor elvileg nem látom semmi akadályát annak, hogy miért ne lehetne három férfi, valamint két férfi, illetve akár három férfi és egy kutya között is házasságot kötni” – mondta akkor Johnson. Négy évvel korábban Johnson a Telegraph elhíresült rovatában a meleg férfiakat „páncélinges bumburnyákoknak” nevezte. Ugyanakkor csaknem két évtizeddel később, amikor 2021 májusában fogadta Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, „komoly aggályait vetette fel az emberi jogokkal kapcsolatban, beleértve a nemek közötti egyenlőséget, valamint melegjogok és a sajtószabadság kapcsán Magyarországon” – tette közzé 2021 májusában hivatala.

A Spectator szerkesztőjeként 2004 októberében megjelentetett egy cikket, amelyben a Liverpool szurkolóit okolta az 1989-es hillsborough-i katasztrófáért. A cikk szerint „kétségtelenül” tragédia történt, de hozzátette: „Ez nem mentség arra, hogy a Liverpool mind a mai napig sem ismeri el, hogy a katasztrófában milyen szerepet játszottak a tömeg hátsó részében megbújó részeg szurkolók, akik esztelenül próbáltak bejutni a pályára azon a szombat délutánon”. Azt is állította, hogy a liverpooliak „áldozati státuszukban dagonyáznak”.