A Wall Street alig várja Trump beiktatását
Donald Trump hétfői beiktatását lélegzetvisszafojtva várja a világ közvéleménye, de nem úgy a Wall Street. Larry Fink, a hírhedt BlackRock alapítója és ügyvezetője nem sokkal a választások előtt azt nyilatkozta: teljesen mindegy ki nyer. S ezzel a véleményével nincs egyedül. Amíg a politológusok a mélyállamot temetik, a gazdasági elemzők többnyire azon a véleményen vannak, hogy a hatalomváltás nagy nyertese ismét az amerikai finánctőke lesz. Vajon miért?
A válasz magától értetődő, ha vetünk egy pillantást arra, kik vezetik majd a leendő Trump-adminisztráció pénzügyminisztériumát. A leendő elnök a tárca élére azt a Scott Bessentet hívta meg, aki 1991-ben csatlakozott a Soros Fund Managementhez (SFM), ahol rövid úton a vezetők között találta magát – rábízták a spekuláns birodalmának londoni irodáját. Mint ilyen, 1992-ben kiemelkedő szerepe volt annak a csapatnak a munkájában, amely a brit font fekete szerdai összeomlására tett fogadásával több mint egymilliárd dollárt hozott a cégnek. Egy évtizeddel később pedig ezt a manővert megismételte a japán jennel is.
Egy kis kitérő után Bessent visszatért a Soros Fund Managementhez, amelynek vezető befektetési tisztviselője lett 2011 és 2015 között. Aztán ismét kilépett, és megalapította a Key Square Groupot Michael Germinoval, aki korábban az SFM globális tőkepiaci vezetője volt. A Key Square a Wikipédia szerint (jelentsen ez bármit is) „a geopolitikát és a közgazdaságtant használja a makrobefektetésekhez”, és kétmilliárd dolláros horgonybefektetést kapott Soros Györgytől, aki hasonló módon támogatta másik próbálkozását, a Bessent Capitalt is.
2017 végén a Key Square vagyona 5,1 milliárd dollár volt. A leendő pénzügyminiszter egyebek mellett tagja a szuverenisták és rendszerkritikus elemzők által a „globalista elit egyik legfontosabb intézményeként” számon tarott Külkapcsolatok Tanácsának (Council on Foreign Relations, CFR). Amúgy melegházasságban él férjével, John Freemannel, és két fiuk van, Barack Obama után pedig egyszerre támogatta Donald Trump és Hillary Clinton kampányát.
Bessent adóügyekért felelős helyettese Ken Kies lesz, aki mostanáig a Federal Policy Group ügyvezető igazgatója volt, egy olyan lobbicégé, amely ügyfelei között tudja a Microsoftot, a Cruise Lines International Associationt, az American Automotive Leasing Associationt és más multinacionális nagyvállalatokat.
Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, ha Trumpnak és a következő republikánus többségű kongresszusnak sikerülne 15%-ra csökkenteni a társasági adókulcsot, azzal például a Microsoft lényegében évi négymilliárd dolláros adókedvezményt kapna, ami azért érdekes, mert a Federal Policy Group pontosan ezért dolgozott az utóbbi években. A cég weboldalán Kies-ről azt írják: munkáját „jelentős jogalkotási és szabályozási eredmények” dicsérik, amelyeket ügyfelei („nagyvállalatok, kereskedelmi szövetségek és közös célokat kitűző vállalatok koalíciói”) számára ért el.
Sikerei között említik „a Kereskedelmi Világszervezetnek az amerikai külföldi értékesítési társaságok kedvezményeivel szemben hozott döntésére reagáló jogszabályok elfogadását; az üzleti tranzakciókat hátrányosan érintő, széles körű „társasági adóelhelyezési” jogszabályok elfogadásának megakadályozását, valamint az amerikai multinacionális vállalatok „hibrid” megállapodásait célzó pénzügyminisztériumi rendeletek visszavonását. Vagyis a feladata az amerikai központú globális tőkecsoportok profitérdekeinek képviselete volt – akár a nemzetközi szervezetekkel, akár a nemzeti kormányokkal szemben.
Trump már azt is közölte, hogy Samantha Schwabot választotta a pénzügyminisztérium kabinetfőnök-helyettesének. Schwab a milliárdos befektető, Charles Schwab unokája. Főnöke, a kabinetvezető pedig Daniel Katz lesz, aki a Manhattan Institute-tól (MI) érkezik.
Katz az MI-nél „a közpolitika és a pénzügyi piacok metszéspontján dolgozik”. 2019 szeptemberétől 2021 januárjáig, tehát Biden alatt is vezető tanácsadóként dolgozott az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumában, ahol a világméretű recesszióra adott gazdasági válaszlépésekben, különösen a légiközlekedési ágazat megmentésében segédkezett.
A bemutatkozása szerint számos nemzetközi kincstári kezdeményezésben is közreműködött, többek között képviselte az Egyesült Államokat a Pénzügyi Stabilitási Tanácsban, ahol a fizetési rendszerekkel, a digitális eszközökkel és a nem banki pénzügyi közvetítéssel foglalkozott. Korábban dolgozott egy globális makrofedezeti alapnál az Amberwave Partners-nél.
Ez utóbbi 2022-ben az Amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletnek írt egyik levelében szenvedélyesen érvelt mindenféle zöld- és szociálpolitikai szempont érvényesítése ellen a gazdaságban, azt állítva, hogy a klímavédelmi javaslatok károsak a vállalati szféra számára, rontják a versenyképességet. Sőt, egészen odáig ment, hogy a környezetvédelmi és társadalmi felelősségvállalás szorgalmazói voltaképpen nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek az USA számára, mert időről időre olyan kínai zöldtechnológiás cégekbe fektetik a pénzüket, amelyek így-úgy a néphadsereghez köthetők, és ezáltal veszélyt jelentenek az amerikai csapatokra.
De Katz volt befektetési bankár is a Goldman Sachsnál, és szankciópolitikai tanácsadó a Pénzügyminisztériumban Obama elnöksége idején, valamint a Kabulban állomásozó amerikai erők parancsnokának tanácsadója. És ő is tagja a CFR-nek.
Apropó szankciók. Azok alkalmazásának a fent említett Scott Bessent is lelkes híve. Épp a napokban jelentette be, hogy nem csökkenteni, hanem fokozni szeretné az Oroszországra helyezett nyomást, amitől Brüsszelhez és a Biden-adminisztrációhoz hasonlóan az agresszor megtörését, és a háborúnak a Nyugat és Ukrajna számára kedvező lezárását várja. És rossz hír Magyarország szempontjából, hogy a célkeresztjébe az olajszektor került.
Szóval, a fentiek után talán nem meglepő, hogy Larry Fink, a hírhedt BlackRock alapítója és ügyvezetője nem sokkal a választások előtt azt nyilatkozta: a Wall Streetnek teljesen mindegy ki nyeri majd a választást. A magabiztossága azért sem alaptalan, mert, mint mondta: a BlackRock mindkét kormányzattal, az első Trump- és a Biden-adminisztrációval is jól együttműködött, és a tavalyi kampány során párhuzamosan „folytatott beszélgetéseket” Kamala Harris alelnökkel és Donald Trump republikánus jelölttel.
A háborúnak és az azt követő békének is egyébként anyagi értelemben ez cég lehet az egyik legnagyobb nyertese.
Végezetül, csak érdekességképpen: a megválasztott elnököt és a BlackRockot kölcsönös befektetések is összekötik. És az alapkezelő nagy reményekkel tekint a megválasztott elnök kriptovaluták szabályozására irányuló terveire. Nem mellesleg a Trump-kampány, és személyesen a politikus egyik bőkezű támogatója Steve Schwarzman, a Blackstone alapító-ügyvezetője volt – azé az alapkezelőé, ahol a BlackRock sztorija elkezdődött.
Magyar Hírlap
