Egy gimnáziumba hívták vitázni a politikusokat, semmi jó nem sült ki belőle
Többpárti vitára készültek az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban (AKG) az EU-ról, de a több hónapos szervezés ellenére pénteken a jobboldali meghívottak, azaz Morvai Krisztina és Deutsch Tamás lemondták a részvételt. Így maradt a három baloldali EP-képviselő.
Így is volt azért gondjuk elég – politizálni például nem volt szabad, mert azt egy nevelési intézményben tilos.
Olyan dologra készültek pénteken délután az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban, amire az egész kampányidényben nem volt példa: többpárti vitára, a Fidesz részvételével. Az iskola 2-3 hónapos előkészítés után próbálta összehozni a különböző oldalak európai parlamenti képviselőit: Deutsch Tamást (Fidesz), Morvai Krisztinát (Jobbik), Niedermüller Pétert (DK), Ujhelyi Istvánt (MSZP) és Jávor Benedeket (Párbeszéd). A résztvevők még szerdán is úgy jeleztek vissza, minden rendben, de pénteken napközben, mit tesz Isten, Deutsch és Morvai is visszamondta a fellépést. A diákok úgy tudják, Morvai beteg lett, Deutsch pedig – szerintük – nem mert egyedül a három ellen kiállni. Pedig a diákok által összeírt, majd kiválogatott kérdéseket előre megkapták. A hiányzók székei a színpadon maradtak.
Persze nem lett volna egyszerű vitázni, ugyanis a legelső dolog, ami elhangzott a program legelején, az volt: „politikai kérdések nem hangozhatnak el”, mivel egy iskolában vagyunk, ahol nem szabad politizálni, és persze politikai vélemények sem hagyhatják el a képviselők száját. Akkor mégis miről lesz majd szó, az időjárásról, fociról, receptekről?
A rendszer az volt, hogy minden képviselőnek két-két perc állt a rendelkezésére, majd az előre megkapott kérdések után jöttek a spontán módon feltettek – erre azonban már csak kevés idő és lehetőség nyílt, mert az előre kitalált kérdések felének megválaszolása után már le is telt a betervezett egy óra.
A nagy vita tehát elmaradt, ahogy a Fidesz következetesen kihagyta a különböző vitafórumokat, maradtak a nagyjából egyetértők, a „tökéletesen egyet kell, hogy értsek veled” típusú válaszokkal. Niedermüller a legelső kérdések után megmondta, „ez így fog menni egész délután, mi nagyjából mindenben egyet fogunk érteni”. Bár volt egy pillanat, amikor bevallotta, most nem ért teljesen egyet Ujhelyivel, de nem volt hajlandó elmondani, miben és miért nem – igaz, ekkor már nagyon a „vitaest” végén jártunk.
A kérdések az EU-ról szóltak, általánosságban vagy kicsit specifikusabban: Nemzetek Európája vagy Európai Egyesült Államok? Bővítsék-e az EU-t tovább? Milyen lesz az EU öt év múlva? Ezek azért meglehetősen politikai kérdések, a válaszadók persze nem tudták megállni, bele-belecsúsztak a pártpolitikába, amire a moderátor rendre utasította őket. Így elkezdődtek az olyan trükkös, sorok között író megoldások, mint „egyes országokban gondok vannak az EU alapértékeinek betartásával”, vagy „ha én lengyel lennék, nagyon dühös lennék a kormányomra, amiért az EU elindította a 7-es cikkely szerinti eljárást”. Amikor Törökország csatlakozása került terítékre, Ujhelyi úgy fogalmazott: a törökök olyan útra léptek, ami távolodik az EU-tól, és ugyanilyen úton jár a „szívünkhöz közel álló ország, amelynek politikai viszonyairól most nem beszélhetünk”.
Érdekes válaszok hangzottak el arra a kérdésre, jó lenne-e Magyarországnak egy közös EU-s hadsereg. Ujhelyi szerint a NATO nem fog megvédeni minket, tehát kell ilyen, Jávor szerint az EU gazdaságilag sokkal jelentősebb, mint külpolitikailag, ezért valamiféle védelmi-katonai egységesülésre is szükség lenne. Niedermüller úgy látta, az EU-t nem fenyegeti támadás, tehát nincs igazán szükség egy saját hadseregre, de ha bizonyos nemzetközi válságok megoldásában jótékonyan tudna közreműködni, akkor az elég indok lenne a létrehozására.
A Magyarország elleni 7-es cikkely szerinti eljárás, Paks 2, az elvándorlás kérdése – olyan kérdések jöttek, amelyeket nem lehet politikai jellegű válaszok nélkül megválaszolni, a moderátornak volt dolga rendesen. Ujhelyi úgy tudja, a kinti magyarok 900 milliárd forintot utalnak vissza Magyarországra, a 2010-es 60 ezer helyett ma 600 ezren dolgoznak kint. Annak is politikai volt az oka, hogy mindenki negatív jelenségnek látta az elvándorlást, nem pedig az EU egyik pozitív lehetőségének.
Az utolsó előre egyeztetett kérdés az volt, hogyan fejlesztenék az iskolák digitalizálását. Ujhelyi nem is emlékezett, ez benne volt-e a kérdéslistában, végül abban maradtak, hogy nemcsak eszközbeszerzést kell jelentsen a digitalizáció, hanem a digitális tudást kell átadni, a mentalitást, mert a jövőben sok szakmát gépesíteni fognak.
A diákok azonnali kérdései kicsit fésületlenek voltak, vagy nagyon is specifikusak. Amikor valaki megkérdezte, hogy a nagy techcégek adóztatása nem veszélyezteti-e az internet szabadságát, Jávor leginkább az adatok védelmének fontosságáról beszélt, arról, hogy az adat az új olaj, és hogy kemény szabályozás kell. Niedermüller először nem kért szót, aztán mégis „teljes mértékben egyetértett Bencével”.
A hvg.hu által megkérdezett diákok alapvetően csalódottak voltak a lemondások miatt, szerintük Deutsch gyáva volt, hogy nem jött el. A szervezők azt mondták, nem a kampányhajrára akarták időzíteni a beszélgetést, de így sikerült. A diákok a beszélgetést inspirálónak találták, de sajnálták, hogy a vita elmaradt – valószínűleg nem nézik a parlamenti közvetítéseket, akkor talán nem sajnálják olyan nagyon.
Forrás/kép: hvg
