Egyenesen fejjel a falnak rohan Biden
Joe Biden amerikai elnök ugyan repülőrajtot vett januári beiktatása után, ám nagy menetelése a következő időszakban lelassulhat, vagy akár falnak is mehet olyan körülmények miatt, amelyeket még neki sincs módja befolyásolni.
Joe Biden elnökségének első hat hónapja drámai előrenyomulást hozott. Az amerikaiak kétharmadát legalább részben beoltották, a gazdaság az 1980-as évek óta nem látott kilábalásban van, a közvélemény-kutatások szerint a világ már nem tekint az USA-ra olyan félelemmel vegyes csodálkozással, mint elődje, Donald Trump idején. Az amerikaiak évtizedek óta nem tapasztalhattak olyan erős kezdést, mint Biden esetén. Ez azonban kivételnek számít, és megváltozhat – véli Edward Luce, a Financial Times Egyesült Államokkal foglalkozó szakírója.
Az elnök nyomulását lefékezheti néhány szerencsétlen körülmény. A törvényhozásban elakadhatnak reformtervei, a koronavírus-járvány makacsabbnak bizonyulhat, mint a szakértők várják és növelheti a belpolitikai feszültséget a gyilkosságok magas száma, illetve a déli határnál megindult bevándorlási hullám. Ezek olyan tényezők, amelyekre még az Egyesült Államok nagy hatalmú elnökének sincs komoly befolyása. És nem szabad elfelejteni, hogy Biden rosszabbul kezdett volna, ha a választók akaratából nem alakul ki patthelyzet a szenátusban, ami az alelnök szavazatával a kormány oldalára billenti a Kongresszus felsőházát.
Biden helyzetét több tényező nehezítheti a közeljövőben. Az első egy a brit üzleti lap publicistája szerint ki nem kényszerített hiba, nevezetesen az amerikai hadsereg kivonása Afganisztánból. A 2500 katona ottani missziója nem került sokba, viszont távozásuk után csak idő kérdése, mikor veszik át a hatalmat az országban radikális iszlamista tálibok. A kivonulás úgy mutatja be az USA-t, mint egy olyan országot, amely nem vállal kockázatot a valamelyest élhető, többé-kevésbé demokratikusnak nevezhető rendszer védelmében.
Az elnöknek az amerikai törvényhozás felsőházában tíz ellenzéki, republikánus szenátor támogatását kellene megnyernie ahhoz, hogy reformjai, köztük a szavazáshoz való jog megerősítés, a bevándorlók egy részének kínált amnesztia, a szakszervezeti szervezkedés megkönnyítése átmenjen. Ennek a brit pénzügyi lap szakírója szerint semmi esélye. A történet végén Biden úgy járhat, mint az előző demokrata államfő, Barack Obama, aki eltöltött egy nyarat azzal, hogy próbálta megtörni a vele szemben obstrukciót gyakorló republikánusokat, ám végül semmit sem ért el. Ha mégis sikerülne, annak nagy ára lehet, például cserébe le kellene mondani adómódosító terveiről, amik gerendák a republikánusok szemében.
A járvány kezelésében jól nyitott az elnök, a gyors oltási kampánynak köszönhetően csökkent a halálesetek száma. A naponta beoltottak száma elérte a hárommilliót is, ám vakcinációs hajlandóság ott is hanyatlik, ezért ma már a félmillió is jónak számít. A több tíz millió amerikait, aki idegenkedik az oltástól, aligha lehet rávenni, hogy megszúrassa magát, miközben a fertőzések száma megint nő. Ez arra készteti a vállalatokat és az felsőoktatási intézményeket, hogy újra számolják költség-haszon elemzéseiket a nyitni vagy nem nyitni kérdésében.
Biden elvileg választhatná Boris Johnson brit miniszterelnök útját, aki a járvány terjedése ellenére úgy döntött, hogy kormánya feloldja a korlátozásokat. Vagy választhatná Emmenuel Macron francia államfőét, aki szigorításokkal reagált. Valójában azonban az amerikai elnöknek jóval kevesebb lehetősége van országos intézkedéseket hozni, mint európai kollégáinak. Gyakorlatilag csak reménykedhet abban, hogy a járvány új rohama nem lesz olyan erős, hogy lefékezze a gazdaság kilábalását.
Forrás: napi.hu
