Magyar Péter most szembesülhet azzal, hogy valahol meg kell húznia a határt
Talán Európában is egyedülálló módon, szokatlanul részletes jelentést tett közzé a napokban a Pénzügyminisztérium a költségvetés állapotáról. A dokumentum nemcsak új adatokat közölt, hanem olyan betekintést is adott az államháztartás helyzetébe, amilyenre korábban alig akadt példa. A közzétett számokból világosan kirajzolódik: a magyar fiskális politika jóval súlyosabb állapotban van, mint amit a hivatalos költségvetési tervek alapján eddig sejteni lehetett. A 2026-os költségvetést még az előző Országgyűlés a GDP 3,7 százalékának megfelelő hiánnyal fogadta el.
Az új kormány átvilágítása szerint azonban, ha nem történt volna kormányváltás és nem születnek korrekciós intézkedések, a deficit elérhette volna a GDP 8,3 százalékát. Az Európai Unióval kötött megállapodás, valamint az eddig bejelentett kormányzati lépések ezt az idei évre várható hiányt 7,5 százalékra mérsékelték. A jelentés arra is rámutat, hogy a 2026-os költségvetést több egyszeri, rendkívüli kiadás is terheli. Ezek közé tartozik a fegyverpénz, az uniós bírósági döntések miatt visszafizetendő adók, a kifutó otthontámogatási programok költségei, a politikai célú többletkiadások, valamint a korábban elhalasztott önkormányzati kiadások.
Ezek együttesen a GDP 0,9 százalékával növelik a hiányt. Nélkülük a 2026-os deficit – további intézkedések hiányában – a GDP 6,6 százaléka körül alakulna. Ugyanakkor a Pénzügyminisztérium a 2027-es kilátásokról is közölt számításokat. Ezek szerint további intézkedések nélkül a költségvetési hiány a GDP 6,1 százaléka körül alakulna. A tárca szerint ezt az egyenleget több, már korábban bejelentett kormányzati intézkedés is befolyásolja. A hiányt növeli az édesanyák személyijövedelemadó-mentességének jövő évre ütemezett kiterjesztése, amely önmagában a GDP 0,2 százalékával rontja az egyenleget. Emellett a 14. havi nyugdíj bővítése és az Otthon Start Program egyaránt 0,1-0,1 százalékponttal növeli a deficitet.
A Pénzügyminisztérium szerint ugyanakkor ezeket a többletkiadásokat részben ellensúlyozzák más tényezők. A kamatkiadások csökkenése, az állami vagyonnal kapcsolatos kiadások mérséklődése, az uniós programok hazai társfinanszírozásának visszaesése egyaránt a GDP 0,2 százalékával javítja az egyenleget, míg a működési és egyéb állami kiadások visszafogása további 0,3 százalékponttal csökkenti a hiányt. A tárca számításai szerint ezek együttes hatásaként 2027-ben – újabb költségvetési intézkedések nélkül – a GDP 6,1 százalékának megfelelő hiány várható.
Az új kormány vállalása szerint augusztus végéig módosítja a 2026-os költségvetést, és új hiánycélt jelöl ki az idei évre. Ezt követően, október végéig benyújtja a 2027-es költségvetést, valamint elkészíti a középtávú költségvetési tervet is. A pénzpiacok kedvezően fogadták az új kormányt és annak vállalásait. A befektetők arra számítanak, hogy szigorúbb és következetesebb fiskális politika jön, amelynek célja a hiány érdemi csökkentése és az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumok teljesítése. A kérdés így egyben az lett, hogy mindez milyen áldozatokkal járhat?
Erről kérdeztük most Molnár Lászlót, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezető kutatóját, aki szerint a most ismertetett hiány érdemben már nem nagyon tud lejjebb menni. Ráadásul ebben már azzal is számolnak, hogy az Európai Unió elfogadja a benyújtott számlák egy részét, vagyis megérkeznek az uniós források. Ez azért fontos, mert a költségvetési hiány számításánál nem a pénzforgalmat, hanem a tényleges gazdasági teljesítést veszik figyelembe. A pénzforgalmi hiány egy másik mutató. A most emlegetett, nagyjából 7,5 százalékos hiány a valódi, uniós módszertan szerinti deficit.
Ha jól értelmeztem a pénzügyminiszter nyilatkozatát, akkor az idei hiányból körülbelül 2 százalékpontot egyszeri tételek okoznak. Amennyiben ezeket levonjuk, úgy nagyjából 5 százalékos, tartós hiánnyal kell számolni, amelyet a következő években kezelni kell
– hívta fel erre a figyelmet Molnár László. Ehhez azonban hozzáadódnak azok a már bejelentett, de még meg nem valósult intézkedések is, mint a nyugdíjkorrekció, a nyugdíjasoknak szánt SZÉP-kártya vagy a minimálbéresek adómentessége. Utóbbi ugyan költségvetési bevételcsökkenést jelent, de hosszabb távon egy magasabb minimálbér növeli az adó- és járulékbevételeket a bértorlódás elkerülése miatti béremelések miatt, emellett a magasabb fogyasztáson keresztül az áfa- és egyéb fogyasztási adóbevételek is emelkedhetnek. Ezért ezeknél nem a bruttó, hanem a nettó hatást érdemes vizsgálni. Így az intézkedés nettó 350-370 milliárd forint bevételelmaradást okoz, ha az eredeti tervek szerint történik a bevezetés.
Hasonló a helyzet a nyugdíjasokat érintő intézkedéseknél is. A nyugdíjemelés és a nyugdíjasoknak járó SZÉP-kártya nagyjából 450 milliárd forintos bruttó kiadást jelentene. Nettó hatásuk azonban ennél kisebb: 350–380 milliárd forint között alakulna. Ha ezt összeadjuk az adójóváírás miatti bevételelmaradással, akkor az intézkedések nettó költsége már körülbelül 800 milliárd forint, ami tartósan beépülő kiadást jelent. Ezek ugyanis nem egyszeri tételek: ha a SZÉP-kártya-rendszer megmarad, annak költsége a következő években is jelentkezik. Ehhez jön még az új kormány által bejelentett, évi 500 milliárd forintos egészségügyi többletforrás, valamint a nővérek és a szociális szférában dolgozók béremelése.
a GKI vezető kutatója szerint így önmagában a már ismertetett ígéretek teljesítése is hozzávetőleg 1500 milliárd forintos tartós többletkiadást jelentene évente.
És ebben még nincs benne a kétgyermekes anyák személyijövedelemadó-mentességének következő, 2027. január 1-jére tervezett bővítése sem, amely az idei évhez képest további mintegy 200 milliárd forinttal növelheti a költségvetés terheit. „Ha ezt is hozzászámoljuk, akkor már 1700 milliárd forintnyi tartós többletkiadásnál járunk. Ez jól mutatja, milyen jelentős költségvetési terhet jelentenek a vállalások. Különösen akkor, ha nemcsak az új kormány ígéreteit, hanem a korábbi kormányzat – a választási kampányban tett – vállalásait is fenn akarják tartani.”
Azonban van jó hírünk is. A maastrichti kritériumok szerinti hiány csökkentésének egyik lehetséges eszköze a honvédelmi kiadások új uniós elszámolási szabálya. Az Európai Unió új költségvetési keretrendszere alapján a GDP 2 százaléka feletti védelmi kiadások bizonyos feltételek mellett nem számítanak bele a hiányba. Nem tudjuk pontosan, Magyarország mennyivel haladja meg ezt a 2 százalékos szintet, de ha fölötte van, akkor az valamelyest javíthatja a hivatalos hiánymutatót. Később pedig az új honvédelmi kiadások egy része sem jelenne meg az euróbevezetés szempontjából nézett deficitben.
Emellett természetesen lehet megtakarítani az állam működésén is, ahogy azt szintén megígérte az új kabinet. A kormányzati kommunikáció, a plakátkampányok vagy azoknak az állami intézményeknek a racionalizálása, amelyek nem látnak el érdemi feladatot, összességében Molnár László szerint néhány száz milliárd forintos megtakarítást hozhat: „A kamatkiadások esetében azonban óvatosabb lennék. Bár a kamatkörnyezet csökkent, a lakossági állampapírok többsége már évek óta fix kamatozású, ezért ezeknél nem jelentkezik azonnali érdemi megtakarítás. A kamatcsökkenés elsősorban a korábbi, változó kamatozású állampapírokat érinti.”
Ha az államadósság idén nominálisan körülbelül 4000 milliárd forinttal nő, akkor már egy 5 százalékos kamatszint is évi 200 milliárd forint körüli többletkamatot jelent. Ezért a kamatkiadások mérséklődésétől nem érdemes tartós megoldást várni. Az Európai Bizottság egyik hosszú távú előrejelzése szerint ugyan 2027-ben még csökkenhetnek ezek a kiadások, de 2028-tól ismét emelkedésnek indulhatnak. Vagyis a kamatmegtakarítás inkább átmeneti lehet. Így végső soron „el kell dönteni, hogy az állam mely területeken tud tartósan megtakarítani”.
De természetesen a bevételi oldalon is vannak lehetőségek. Ilyen lehet például a tervezett vagyonadó, de Molnár László szerint érdemes lenne megvizsgálni azt is, hogy hosszú távon indokolt-e fenntartani a 9 százalékos társaságiadó-kulcsot. Ha ez például 15 százalékra emelkedne, Magyarország még mindig az uniós átlag alatt maradna. Emellett számos adókedvezményt is felül lehetne vizsgálni.
A legnagyobb bevételi lehetőséget ugyanakkor egy valóban működő vagyonadó jelenthetné. Ha sikerülne elérni a korábban emlegetett, mintegy 300 milliárd forintos bevételt, az érdemi segítséget jelentene.
A GKI vezető elemzője szerint ugyanakkor ezt is érdemes a teljes képben nézni: ha a korábban említett intézkedések nagyjából 1500 milliárd forintos tartós többletkiadást okoznak, akkor a 300 milliárd forintos pluszbevétel után is mintegy 1200 milliárd forintnyi egyensúlyjavító intézkedésre lenne szükség. Így nem véletlen, hogy egyre több elemzés szól arról, hogy érdemes lenne végignézni az elmúlt évek valamennyi olyan kormányzati intézkedését, amely jóléti támogatásként jelent meg, de valójában viszonylag szűk csoportoknak biztosított nagyon jelentős állami támogatást.
A kérdés az, hogy ezeket valóban érdemes-e változatlan formában fenntartani, vagy ugyanekkora társadalmi hasznot kisebb költségvetési ráfordítással, célzottabban is el lehetne érni. Jó példa erre a lakástámogatási rendszer. Nem biztos, hogy mindenáron a tulajdonszerzést kellene ösztönözni olyan programokkal, mint a csok vagy az Otthon Start. Ezekre hatalmas összegeket fordít az állam, miközben a lakásvásárlók többsége továbbra is jelentős hitelből finanszírozza az ingatlanát, amelyet sokszor évtizedekig törleszt. A GKI vezető elemzője szerint lehet, hogy hatékonyabb megoldás lenne egy nagyobb bérlakásprogram.
Nem egy konkrét program megszüntetésére gondolok, hanem arra, hogy minden korábbi intézkedést érdemes felülvizsgálni abból a szempontból, valóban elérte-e a célját. Attól, hogy egy támogatást korábban megígértek, még nem biztos, hogy változatlan formában fenn kell tartani. Ugyanez igaz más támogatásokra is, például a két- és háromgyermekes anyák adókedvezményére. Nem feltétlenül megszüntetni kell ezeket, hanem lehet racionalizálni a rendszerüket. Elképzelhető például egy felső korlát bevezetése, vagyis hogy az adókedvezmény összege gyermekenként egy meghatározott szintet ne haladhasson meg
– összegezte az Indexnek a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezető kutatója, aki kiemelte azt is, hogy ha a kedvezmények köre folyamatosan bővül, egy idő után az a helyzet állhat elő, hogy a személyi jövedelemadó jelentős részét lényegében csak a gyermektelenek, az egygyermekesek és a férfiak fizetik. Ez pedig hosszabb távon komoly kérdéseket vet fel az adórendszer fenntarthatóságával kapcsolatban. Hiszen végső soron azt is meg kell válaszolni, hogy miből kíván az állam tartós adóbevételeket biztosítani.
Az oktatásban és az egészségügyben is jelentős racionalizálási lehetőségek vannak. „Az oktatásban például érdemes lenne megvizsgálni, hogy a kis létszámú iskolák helyett egyes esetekben hatékonyabb lenne-e az alsó tagozatok helyben tartása, a felső tagozatosok pedig nagyobb, jobban felszerelt intézményekbe járnának iskolabusszal. Az egészségügyben pedig felül kellene vizsgálni, hogy valóban minden kórháznak minden ellátást biztosítania kell-e, vagy bizonyos beavatkozásokat inkább centrumkórházakba kellene koncentrálni. Emellett az alapellátás rendszerét is újra kellene gondolni, hiszen egyre kevesebb háziorvosra egyre több feladat hárul.”
Molnár László szerint a közlekedésben is vannak megtakarítási lehetőségek. Érdemes lenne felülvizsgálni a kis forgalmú vasúti mellékvonalak fenntartását, hiszen az utasforgalom döntő része a fővonalakon zajlik. Sok esetben gazdaságosabb megoldás lehetne a mellékvonalakat elektromos autóbuszokkal kiváltani, amelyek ráhordanák az utasokat a vasúti fővonalakra. Így sűrűbb és megbízhatóbb vasúti szolgáltatást lehetne fenntartani ott, ahol valóban nagy az utasforgalom.
Ezeknek az intézkedéseknek a költségvetési hatását a részletes adatok ismerete nélkül nem lehet megbecsülni, de jól mutatják, a hiány csökkentése nem kizárólag adóemeléssel vagy megszorításokkal képzelhető el.
Molnár László szerint a jelenlegi ismeretek alapján az idei, 7,5 százalék körüli hiány érdemben már nehezen csökkenthető, mivel az új kormány több vállalása – ahogy említettük, például az alacsony nyugdíjak emelése vagy a nyugdíjasok SZÉP-kártyája – még az idén többletkiadást jelent, miközben az uniós források beérkezése sem javítja automatikusan a költségvetési hiányt. „A korábban megvalósított beruházások uniós finanszírozása elsősorban a költségvetés likviditását javítja, vagyis kevesebb állampapírt kell kibocsátani, így valamelyest csökkennek a kamatkiadások. Ettől azonban maga a hiány nem lesz érdemben kisebb” – fogalmazott.
Az uniós pénzek akkor enyhíthetik valóban a költségvetés terheit, ha olyan beruházások is átkerülnek uniós finanszírozásba, amelyeket eddig teljes egészében a magyar költségvetés állt. Emellett az uniós projektek a kapcsolódó áfa- és járulékbevételeken keresztül is javítják az állam bevételeit, de ennek mértéke korlátozott. „Ha 500 milliárd forinttal több uniós forrás érkezik, abból körülbelül 150 milliárd forint jelenhet meg többletbevételként a költségvetésben. Ez segítség, de önmagában nem változtatja meg a hiányhelyzetet” – mondta Molnár László, aki úgy látja,
a 2027-re előre jelzett 6,1 százalékos hiány sem biztos, hogy tartható, mert a számítások még nem tartalmazzák teljeskörűen az új kormány vállalásainak költségvetési hatását.
Molnár László szerint ha azonban az új kormány a választási kampányban tett vállalásait is megvalósítja, akkor szerinte a kiindulópont ismét a GDP 7,5 százaléka körüli hiány lesz. „Ha hozzárakjuk azokat az intézkedéseket, amelyeket január 1-jétől ígértek, akkor megint 7,5 százalékról indulunk” – mondta. Ha a kormány valóban komolyan gondolja a maastrichti kritériumok teljesítését és az euró bevezetésének előkészítését, akkor már 2027-ben legalább 5,5 százalékra kellene leszorítani a hiányt.
Ez hozzávetőleg a GDP 2 százalékának, vagyis mintegy 1800 milliárd forintnak megfelelő költségvetési kiigazítást jelentene.
Ennek pontos összetétele csak a költségvetési tervezetből derülhet ki, ezért például a tervezett vagyonadó bevételével kapcsolatban is óvatosságra int. „Be lehet írni bármilyen összeget a költségvetésbe, de a hitelesség szempontjából az számít, hogy az a pénz valóban be is folyjon.” Tehát a hiány csökkentése nem lehetetlen, azonban politikai bátorságot igényel. Át kell gondolni, mely kiadásokat érdemes fenntartani, mert nem működik az a logika, hogy minden korábbi intézkedés megmarad, új programok is indulnak, miközben jelentősen csökkennek az állami kiadások.
A GKI Gazdaságkutató vezető kutatója szerint a megtakarítások elsősorban a pazarló állami működés visszaszorításából, a túlárazott közbeszerzések megszüntetéséből és a gazdaságfejlesztési támogatások felülvizsgálatából érkezhetnek, de kisebb bevételnövelő lépésekre is szükség lehet. „Az biztos, hogy a piac már most azt árazza, hogy jelentős költségvetési kiigazítás következik. Egy 5,5 százalékos hiánycél lenne az első igazán hiteles lépés 2027-re. Ugyanakkor a kiszámíthatóság növekedése, a nagyobb verseny, az esetleg felgyorsuló innováció és a vártnál gyorsabb gazdasági növekedés csökkentheti a kiigazítás terheit” – összegezte az Indexnek a kilátásokat.
index
