Szorul a hurok a világot atomháborúval fenyegető Észak-Korea körül
Két és fél hónap után az észak-koreai diktátor a napokban ismét ballisztikus rakétakísérlettel borzolta a térség érzékeny országainak idegrendszerét.
Washingtoni nyomásra Peking is fokozatosan bekeményít. A kínaiak néhol nyíltan, olykor körmönfont eszközökkel érzékeltetik nemtetszésüket. Szigorítanak az olajszállításon, nem veszik az észak-koreai szenet, vasat, textilárut.
Legújabb döntésük értelmében decemberben 10 napra elkötik a köldökzsinórt. Lezárják a tantungi (Dandong) hidat, amelyen keresztül halad a „testvéri” Észak-Korea külkereskedelmének színe-java. A kétoldalú árucsere 70-80 százaléka itt gördül át a kényes határon. És minthogy a remeterezsim éppen a Nagy Testvérrel bonyolítja le hivatalos kereskedelmének vagy 90 százalékát, a leállás dermesztőnek látszik. Jeges fuvallat az errefelé amúgy is cudar télben.
Márpedig Észak-Korea infrastruktúrája „hagyományosan” elég satnya állapotban van ahhoz, hogy egykönnyen új utakat alakítsanak ki. Pedig jó ideig itt döngetett a felpörgő „benzinturizmus”. Az akár üresen áthaladó teherautók súlyos naftaterhekkel tértek haza. Teli tankkal, két tartalék marmonkannával. Este már a helyi piacon hozzá lehetett jutni a hiánycikkhez. Ahogy a helyi mondás tartja: ficánkolnak, mint hal a vágódeszkán. Amíg végül le nem sújt a bárd. Újólag a megregulázott kínai vámőrök már árgus szemekkel nézik-mérik az érkező és távozó autók üzemanyagszintjét. Kína csakugyan radikálisan csökkentette dacos szövetségesének szánt üzemanyagexportját, ha nem is állította le teljesen. Sőt az egyik legfőbb ellentételezési cikket, az észak-koreai szén- és vasércimportot is több mint 70 százalékkal visszafogta az egy évvel korábbihoz képest. Phenjanban megugrottak a benzinárak – nem mintha az ottani amúgy is gyér autóforgalmon ez mély nyomokat hagyott volna.
A neve szerint Koreai Népi Demokratikus Köztársaság az elmúlt időszakban vagy 80 országgal bonyolított le üzleteke. Némelykor tisztáz(hat)atlan körülmények közepette. Igencsak gyakori az illegális forgalom – „megkerülő cselek” a kalmárpályák zöld gyepén vagy tengerkék vizén. Olykor lelepleződik egy-egy hajórakománnyi észak-koreai fegyverszállítmány Kelet-Afrika partjainál.
Itt-ott kitudódik az államilag exportált vendégmunkások rabszolgasorsa – a kínai éttermek világától katari építkezéseken át az oroszországi erdőgazdaságokig. Hazautalt jövedelmük (az államnak „önként fölajánlott” hozzájárulásuk) egyes becslések szerint elérheti a teljes kereskedelmi forgalom 20-30 %-át! Phenjan az egykor divatos „forradalom exportja” helyett, jó áron, egyes afrikai féldiktatúráknak olykor a „forradalmárok” szobraival kedveskedik. Igaz, ezek szaporításában évtizedes gyakorlatot mondhat magáénak.
Marad a nagy kérdés, hogy odahaza, Észak-Koreában hány nemzedékre lesz még (vég)szükség ahhoz, hogy a Kim-dinasztia diktatúrájának gyarapodó hősi emlékműveiről kiderüljön: ezek sem ércnél maradandóbbak.
Forrás: hvg.hu
