Tanulságos precedens: mindent megváltoztathat Amerika húzása

Az Egyesült Államok 2026 elején felforgatta az egész világot azzal, hogy beváltották Donald Trump amerikai elnök ígéretét, és katonailag beavatkoztak Venezuelában. Bár rengeteg még a kérdés helyben a politikai szempontoktól a gazdasági dilemmákon át egészen a katonai részletekig, már megy is a találgatás, hogy mikor ismétlődhet meg az akció. A helyzet az, hogy korántsem biztos, hogy a következő hasonló művelet szintén amerikai lesz, ugyanis Washington most példát mutathatott más hatalmak számára is.

Az Oroszországgal kritikus, de Donald Trump kormányát támogató hangok úgy fogalmaztak, hogy a 2026 január elején végrehajtott amerikai akció gyakorlatilag pár óra alatt valósította meg azt, amiért Vlagyimir Putyin lassan négy éve küzd Ukrajnában.

Persze, ez ebben a formában erős túlzás, hiszen Moszkva területszerző háborút folytat, ami teljesen más jellegű beavatkozást igényel (bár 2022 februárjában még gyors hatalomváltó művelet is lebeghetett az orosz elnök szeme előtt, erre utalnak a Volodimir Zelenszkij ukrán elnök elleni merényletkísérletek). Nem véletlen a felütés, ugyanis ez a két katonai művelet Kína számára is nagyon értékes tanulságokat hordozhat, ha és amennyiben Tajvan lerohanását tervezi. A közvélemény maga is egyetért ezzel az állítással, a kínai Weibo közösségi médiás oldalon milliós nagyságrendben jelennek meg a vélemények, hogy ettől Peking is felbátorodhat.

Egy sor dolog lendületet adhat abban, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök nagyobb kedvvel avatkozik be hasonlóan a régóta áhított Tajvan megszerzése érdekében:

• Az Egyesült Államok szinte minden nemzetközi jogot felrúgott (ami azért is különösen visszás, mert jelentős részüket éppen amerikai felügyelettel dolgoztak ki), láthatóan súlyosabb következmény nélkül. Kína – bár éppen ezekre hivatkozva ítélte el Trumpot – gyakran szereti kreatívan értelmezni ezeket, ez a Dél-kínai-tenger területi kérdéseinél is megmutatkozott már korábban.
• Washington megmutatta, hogy egyetlen jól irányzott, alaposan előkészített akcióval néhány óra alatt, jelentősebb veszteségek nélkül végre lehet hajtani ilyen műveletet. Külön adalék, hogy Amerika a tenger felől indult meg, hadihajókkal, a légierővel (ezt támogatták beépített ügynökökkel). Tajvan esetében kizárólag így lehet végrehajtani egy akciót, mivel egy szigetről beszélünk.
• Immáron két olyan példa is van a szeme előtt, amely segített alapos ismereteket szerezni számára, ráadásul teljesen más szemszögből. Az eredeti példát maga az oroszok 2022-es ukrajnai akciója jelentette. Moszkva ugyanis számos hibát vétett a kelet-európai ország inváziójakor, alábecsülték az ukrán morált, az oroszok elfogadottságát és az európai országok támogatási hajlandóságát is. Ennek eredménye, hogy máig tart a háború és vélhetően Washingtonban is figyelembe vették Venezuelánál a tapasztalatokat, Kínában is erősen jegyzeteltek.

A távol-keleti lőporoshordó berobbanása mellett szól az is, hogy a kínai Népi Felszabadító Hadsereg (People’s Liberation Army – PLA) lassan öt éve gyakorolja, hogyan kell bekeríteni a vitatott hovatartozású szigetet.

2022 nyarán az akkori amerikai házelnök, Nancy Pelosi látogatott el Tajpejbe, ezt Pekingben súlyos provokációnak vették. A demokrata politikus húzására egy nagyszabású hadgyakorlattal reagáltak, amikor szinte teljesen körülvették hadihajókkal és vadászgépekkel a szigetet. Mivel a térségben tartózkodó amerikai csapatok nem reagáltak érdemben a fellépésre, ezért ebből rendszert csináltak. A PLA évente több alkalommal is felvonul a sziget körül, ahol kertelés nélkül gyakorolják annak elfoglalását. A katonai szakértők is megjegyezték, hogy a kínai hadsereg egyre komplexebb műveleteket hajt végre ilyenkor.

Fontos kiemelni, hogy Venezuela és Tajvan között égbekiáltó különbségek vannak, ezért szinte alig lehet összehasonlítani a kettőt.

• A legszembetűnőbb eltérést egyértelműen a gazdaság jelenti. Ameddig a dél-amerikai országban a világ legnagyobb olajtartalékán csücsülnek, ezt egyáltalán nem bírták kihasználni. Sőt, 2014-ben az energiahordozó világpiaci árának összeomlásával gyakorlatilag az ország GDP-jének jelentős részét el is vesztették. Jelenleg mintegy 4000 USD az egy főre jutó éves jövedelem. Ezzel szemben a csak „kvázi független” Tajvanon a technológiára alapoztak, kifejezetten a félvezetők iparára, ezért most a mesterséges intelligencia berobbanásával kulcsfontosságúvá vált a sziget termelése (azt megelőzően sem volt megkerülhető). Itt az éves egy főre eső jövedelem 35 000 dollár körül mozog. Azonos, hogy mindkét kormány kimagasló (lehet) a világgazdaság szempontjából, ám ellenkező előjellel.
• A gazdaság megalapozza azt is, hogy milyen stabil és harcedzett önvédelmi erővel bír egy adott hatalom. A dél-amerikaiak igencsak elszigeteltek voltak ebben, mivel a világ másik feléről kellett beszerezniük fegyvereket, ez logisztikai szempontból alig tartható helyzet. Ezzel szemben Tajvan törekszik az önellátó fegyvergyártásra, Ukrajnában sikerrel alkalmazott aszimmetrikus stratégiát dolgozott ki a védelemre, valamint az Egyesült Államok az egyik legfontosabb partnere.
• Az sem elhanyagolható, hogy mennyire tudnak a partnerországok a segítségére sietni egy hatalomnak. Venezuelánál bebizonyosodott, hogy az oroszok és a kínaiak több ezer kilométeres távolságból nem tudnak hatékony védelmet adni. A távol-keleti régió azonban nem ilyen, Japán és az Egyesült Államok csapatai is karnyújtásnyira vannak és jelentős erőt képviselnek, de Dél-Korea és a Fülöp-szigetek sem maradhat egy esetleges kínai inváziónál semleges, legalább logisztikai szempontból.
• Teljesen más a két terület földrajzi adottsága, bár ez a szempont Venezuelában nem kifejezetten érvényesült éppen a legfontosabb pont, a beavatkozás jellegének égbekiáltó különbségei miatt. Ameddig Hszi Csin-ping el akarja foglalni az áhított szigetet, addig Trump nem akarta hivatalosan Venezuelát az Egyesült Államokhoz csatolni (a hangzatos kijelentések ellenére sem).

A felsorolt szempontok miatt Kínának egyáltalán nem lenne elegendő a céljai eléréséhez, hogy egyszerűen elrabolják Laj Csing-tö tajvani elnököt. Sőt, valószínűleg az elképzeléseikkel teljesen ellentétes hatást érnének el, ugyanis a most megosztott politikai szereplőket hirtelen egységfrontba forrasztaná Peking ellen. A sziget politikai szereplői ugyanis eltérően állnak hozzá a Kínai Népköztársaság politikájához, egy ilyen lépést azonban súlyos beavatkozási incidensnek vennének, amelyet elítélnének. Ráadásul ez önmagában nem is eredményezne „átállást” Tajvan részéről, hiszen egyértelmű, többszereplős hatalomátadási rendet dolgoztak ki.

A következő gondot az jelenti a PLA számára, hogy Tajvan jóval felkészültebb egy ilyen helyzetre, mint az utóbbi években egyre inkább káoszba süllyedő Venezuela volt. Modernebb fegyverek, kiképzett katonák, ráadásul amerikai segítség. Gyakran felmerül kérdésként, hogy mit lépne az Egyesült Államok, ha támadás lenne, ezzel Washington a „stratégiai kétértelműség” kommunikációját választja. Vagyis nem állítja, hogy közbeavatkozik katonailag, de nem is tagadja el ennek lehetőségét. Kína támadása esetén a beavatkozás mellett és ellene is van egy sor érv, de ennek bemutatása túlfeszítené a cikk kereteit. Arra lehet számítani, hogy az amerikaiak minimum hírszerzési információkkal laposan ellátnák Tajpejt, ezért a kínai támadás vélhetően nem is maradna (súlyos) veszteségek nélkül.

2026 elején napvilágot látott egy tajvani jelentés, amely éppen azt taglalja, hogy miképpen zárulna egy nagyszabású katonai invázió a sziget ellen. A legsúlyosabb forgatókönyv szerint Kína akár 100 ezer katonát is veszthet, de a védelem oldalán is hatalmas áldozatokkal kellene számolni. A dokumentum alapvetésnek veszi, hogy a PLA amerikai támaszpontokat is támadna Guamban és Okinaván is, ezért az Egyesült Államok gyorsan beavatkozna. Japán belépésével is számolnak, ezért lényegében két erős hatalommal egészülne ki a védelem

Messze a legnagyobb gondot viszont még mindig az jelenti, hogy a PLA-nak teljesen el kell elfoglalnia a szigetet, ami ráadásul rendkívül jól védhető. Emiatt a venezuelai példa egyáltalán nem releváns, sokkal inkább az ukrajnai orosz invázióhoz hasonló léptékben kell gondolkodnia Pekingnek. Még az is rendkívül kockázatosnak tűnik, hogy egy, a Venezuelában látott akció megismétlésével káoszt teremtenek a szigeten, majd a zűrzavart kihasználva igyekeznek sikerre vinni a második világháború óta nem látott méretű partraszállást. Az amerikai segítség miatt jóval nehezebben elképzelhető, hogy Tajvant meglepetésként érje egy akció. Arról nincsenek pontos információk, hogy Nicolás Maduro korábbi venezuelai elnököt pontosan mennyire segítette ki Moszkva vagy Peking ilyen információkkal. Ha volt is hírszerzési támogatás, akkor vagy korlátozott segítséget adtak, vagy komoly önvizsgálatot kell tartaniuk ezután a szerveik hatékonyságáról. Ukrajnában viszont világos, hogy Kijevnek hatalmas segítséget nyújt Washington az oroszok ellen.

Kínában már régóta fontolgatják, hogy katonailag tesznek pontot az 1949 óta égető kérdés végére, néhányszor meg is próbálkoztak ezzel, de nem tört ki ezekből súlyos, pusztító háború. A másik változást az jelentette, hogy közben Peking globális helyzete is átalakult, valamint az 1990-es évektől Tajvanon a demokratikus kormányok hozzáállása nem volt mindig azonos a Népköztársasághoz. Az elmúlt években viszont a PLA növekvő erejéből fakadóan egyre fenyegetőbben lépett fel, ebben annak is van szerepe, hogy immár harmadik ciklus óta a Demokratikus Progresszív Párt adja a sziget elnökét, ezt a formációt Peking „szeparatistának” tartja. Laj Csing-tö elrablása elméletben hozhat politikai változást, de aligha olyat, ami Kína javára fordítja a közvéleményt és a hatalmi elitet a szigeten.

Peking az Egyesült Államok precíz és alaposan megtervezett akciójából ismét tanulhatott néhány dolgot, több a hasznára is lehet, ugyanakkor komoly elrettentéssel is bír: ha Washington Tajvan segítségére siet, akkor ezt a gépezetet éppen Kína ellen vethetik be.

Kínának ráadásul a sikerhez ötvöznie kell az orosz invázió méretét és az amerikai akció precizitását a sziget katonai elfoglalásához. Ez olyan kihívás, amely szinte lehetetlen feladat elé állítja a PLA-t, ráadásul itt az ellenoldal is sokkal felkészültebb.

portfolio